Van olyan ember, aki nem fél a haláltól?

Minden ember ösztönből fél a haláltól, de inkább fizikai okokból, mint mentális. Gondolj az öngyilkosságra, ha fulladozol, mert meg akarod folytani magad is harcol a tested, hogy ne halj meg. Ez mindenkiben benne van, minden lényben.

A mentális oldala más, az ember az egyetlen állat aki tudatában van annak, hogy meg fog halni. Erre a reakció sokféle lehet, nehéz megmondani, hogy vajon tényleg van-e aki nem fél a haláltól.

Ezt úgy mondom, hogy személy szerint a spirituális mivoltom miatt én nem félek tőle. Más meglátásom van a halálról, talán a keletiekhez tudnám hasonlítani, én ünneplem az életet, de ünneplem a halált is, amint eljön az ideje. Viszont, nem garantálnám, hogy ha bejelentik nekem, hogy nemsokára meghalok nem dobbanna a szívem egyet. Ezután jönne a béke érzése számomra, de ott lenne valami más is. Lehet ez belénk lett nevelve, én erre gyanakodnék. :D

Mindenesetre ez az én meglátásom, ha érdekel, vannak könyvek ebben a témában.

Èn kicsit tartok tőle, de úgy vagyok vele, hogy még messze van emiatt nem foglalkozom ezzel.

21/F

#4 vagyok

Azt még hozzáteszem, hogy a szeretteim halálától sokkal jobban félek.

Egy valaki màr közel van hozzá a káros szenvedélyei és az egészségügyi állapota miatt.

Az élet része. Magától a haláltól nem. Számos halálközeli esetem volt.

Na de a halál körülménye... lassú és fájdalmas halált nem akarok.

Pl baleset, ahol fele tested ramaty és vértócsádban fekszel és tudatodnál vagy...

Stb.

Jó a fájdalomküszöböm, de ilyesmiket nem élnék meg.

Én nem a haláltól félek, hanem a hozzá vezető szenvedéstől, meg a magatehetetlenségtől.

Nem vagyok vallásos, szóval az, hogy egyszercsak vége van, villany lekapcs aztán képszakadás, nem tűnik félelmetesnek.

Amitől tartok, az az, hogy például 5-10-20 évet kell vegetálnom ágyhoz kötve, hogy pelenkázva leszek, hogy a demencia miatt azt se tudom ki vagyok.

Dolgoztam ilyen helyeken, és pontosan tudom, mennyire megalázó és kiszolgáltatott ez az élet, még úgy is, ha az ápolók mindent megteszenek az érdekében, hogy szép vége legyen valaki életútjának.

Azt, hogy milyen messze van, meg nem lehet tudni.

Csak mert az ember fiatal, még nem védett ilyesmitől. Baleset, stroke, krónikus betegség 20 évesen is gyökerestül felforgathatja az életedet.

Meghalni bármilyen életkorban lehet, az emberi test egyáltalán nem biztos rendszer, semmiféle garancia nincs rá, hogy X életkor alatt valaki ép és egészséges.

Dolgoztam olyan 30 évessel, aki 25 éves koráig tök átlagos életet élt, aztán beütött a baj, stroke, kórház, kóma, maradandó agykárosodás, és az IQja a negyedére csökkent. Az exe meg a kiskorú gyerekei látogatták, de a 8 éves vigyázott apura, nem fordítva.

Szóval igyekszem megbecsülni ami van, de nem veszem evidenciának, mert pontosan tudom, hogy nincs rá garancia.

32/N

"hogy a demencia miatt azt se tudom ki vagyok."

ez esetben mitől is kell félni azt elárulod????

Hm??

Honnan tudjuk hogy egy magáról se tudó bolond nem a világ legboldogabb embere-e?