Ugye a kemény munka idővel beérik?

Teljesen kivagyok borulva. Kezdek összeszakadni az egyetem súlya alatt és emellett még diákmunkázom is, hogy eltartsam magam. Mondjátok, hogy a kemény munka egyszer beérik és nem lesz ennyire rossz, éjszakákig fent vagyok, alig alszok, az evésbe kezdek menekülni, kimerült vagyok, úgy érzem körülöttem az emberek nem csinálnak semmit és csak én vagyok ekkora teher alatt, mert tényleg így látom, más éli az életét szórakozik hétvégén, van pénze nekem meg se időm se pénzem hiába taposom ki a belem. A családomban is volt egy haláleset, de a temetésre se tudtam menni, mert zh-m volt, ez is nagyon bánt, de ha kihagytam volna, akkor később teljesíthetetlen lett volna. Utálom a szakom és utálom a munkám. Ugye nem lesz mindig ilyen nehéz? :(