Ugye a kemény munka idővel beérik?

Jobb lesz később.

Viszont neked most kéne megoldás, mert eléggé a kivonulás határán vagy. Diákhitel nem opció?

Saját magadon múlik. Ha lépsz es változtatsz akkor jobb lesz. Ledolgozhatod az egész életed nehéz munkával és lehet hogy semmi nelkül fogsz meghalni.

Én is sokat tanultam (környezetvédelmi mérnök) és 2 évig dolgoztam utána a vízműnél havi 160 ezerért. Mindenhónapban egyre szegényebb voltam utóbbi időbe már azért kellett kölcsön kérnem hogy dolgozni tudjak járni.

Megelégeltem váltottam munkát szét túlóráztam az életem de legalább havi 500 ezret kerestem úgy aztán félreraktam a pénznem és kiköltöztem külföldre immáron 3 éve. Mire vittem?

Van egy szerető feleségem, 30 ezer dollárért tudtam autót venni hitel nélkül és könnyű de annál inkább jó fizető állasom van (havi 7400 dollár). Ezt Magyarországon lehetetlenség elérni hacsak nemvagy politikus.

Szóval javaslom amint végzel az egyetemmel költözz külfödre kifizetődik a tudásod és kényelmesebb életed lesz.

Lesz jobb is, nyugi!

En azt mondom, keress egy segítő szakembert, vannak alapítványi helyek, és tb finanszírozott is ,de alapítványok által hamarabb jutsz segítséghez, ezek általában nagyon olcsók vagy teljesen ingyenesek. Van coach, pszichológus, klinikai szakpszichologus, pszichiáter, pszichoterapeuta, életmód tanácsadó, dietetikus, általában csapatban, és azt a szakembert vonják be, aki(k)re szükséged van. Fel a fejjel! :)

Talán most kilátástalannak tűnhet az életed a rád szakadó nehézségek miatt, de nehogy véletlenül feladd a tanulást! Csak így viheted előbbre az életben, ezt én is a saját káromon tanultam meg. Mindennap legyen célod, apróbb célok akár, amiket sikerként élhetsz meg, így a nehézségek nem fognak annyira nyomasztani. Ha azt hiszed most nehéz az élet, próbáld meg 10 év múlva, amikor a lehetőségeid az alul iskolázottság, és a szakmai tapasztalat hiánya miatt szinte a nullára korlátozódik.

Spórolj ahol tudsz, pihenj és táplálkozz megfelelően, és ha lehetőséged van keress pozitív élményeket. Fel a fejjel! Hogy egy sablonos mondattal zárjam a válaszom- ha szivárványt akarsz látni, el kell viselned az esőt! Vagy ahogy a kommunizmus atyja mondta: tanulni, tanulni, tanulni!

Sokmindentől függ. Általában beérik, de nem mindig arányos a szopás mértéke a jutaloméval.

Pl ha az ember dolgozik és tanul, az baromi kemény együtt (tudom), de ha a munkája nem szakmai, többnyire csak pazarolja az erőforrásait. Vagy ha például valaki az egója miatt olyan helyen végzi a szakot, ahol sokkal több kell a tárgyak teljesítéséhez, ott fogja találni magát, hogy azok az emberek a kollégái, akik a könnyebb képzésre jártak és akiket ezért lenézett. Sokan magolnak és izzadnak vért ahelyett, hogy használnák az eszüket és megtanulnának tanulni, érteni a dolgokat. A szar módszerrel végzett kemény munka sem fog olyan mértékben megtérülni, mintha okosan tanultál volna. Szóval nem minden tryhard húzás éri meg, sokszor ugyanoda el lehet jutni anélkül is, hogy keresztbe kelljen magad szopni. De tény, hogy a legtöbb dologtól, amibe komoly energiát fektetsz, nem leszel elveszett ember a későbbiekben, legfeljebb azt kérdezed, hogy tényleg megérte-e ennyiért cserébe.