40 felett màr nincs semmi, úgy nagy általanosságban?

"a jobbik része mar letelt."

Én ebben nem lennék biztos.

"Az emberek megcsunyulnak"

Öregszenek.

Mondjuk azért a legtöbb negyvenes még rohadtul nem néz ki öregnek. Pár kategóriával lejjebb egy halom huszonéves pasast találsz, akik negyvenes nőkre csorgatják a nyálukat. És sok olyan fiatal nő van, akinek kifejezetten bejönnek a negyvenesek. Nyilván nem azért, mert mindegyikük ronda vénember.

"Az iskolàkat rég befejezte."

HURRÁ!!

Falnak is mennék, ha 40 évesen reggelente iskolába kéne mennem, a délutánjaim meg a tankönyvek és jegyzetek bújásával telnének.

Félreértés ne essék, nagyon szeretek tanulni, új ismereteket elsajátítani. Olyanokat, amik engem érdekelnek,és akkor, amikor kedvem van hozzá. De azt nem tudom sajnálni, hogy nem kell iskolapadban ülnöm, és 50%-ban olyasmiket hallgatnom, ami nem érdekel.

Persze, akinek hiányzik az iskola, az mehet. Tanfolyamok, főiskolák, egyetemek... Amikor elsőéves voltam, volt egy 34 éves évfolyamtársunk. Meg az előző munkahelyem 37 évesen engem is el akart küldeni egyetemre. (Nem vállaltam, már csak azért sem, mert egy kicsit sem érdeklő szakra akartak volna.)

"Nincs akkora társasági élete"

"a barátok elkopnak"

Mondjuk úgy, hogy a felszínes emberi kapcsolatok java tényleg "elkopik". Akiket csak a hétvégi bulizás, piálás, meg az osztályközösség tart együtt, azt én azért nem nevezném olyan komoly baráti körnek.

Arról meg ugyebár hallani sem akarsz, hogy nem mindenki bulizik agyba-főbe huszonévesen sem, és arról meg végképp nem akarsz hallani, hogy sokan 30-40 éves korukban is ápolnak emberi kapcsolatokat. Szíved joga homokba dugott fejjel keseregni.

"mert mindenki gyereket nevel, a csaladdal van"

És ez nem egy tök jó dolog? Egy boldog család tagjának lenni, együtt lenni a szerelmeddel, és felnevelni a gyerekeket... Sok embernek pont, hogy ez az életcélja. (Félreértés ne essék, az sem baj, ha valakinek nem.)

"A szex ellaposodik"

Ez szintén nem korfüggő.

Az, hogy sokan képtelenek egy párkapcsolatot, vagy házasságot pár évnél tovább szinten tartani, az nem a kor miatt van, hanem mert vagy eleve rossz volt a kapcsolat (és ennek ellenére jött a házasság meg a gyerek), vagy mert nem mindneki képes a komoly párkapcsolat fenntartására.

"és amúgy se olyan kívánatos már a teste"

Hát igen, ha a szexnek csak a testiség a mozgatórugója...

"Ha a munkaban addig nem lett sikeres, valszeg már utána se lesz."

Ha így állsz hozzá, tényleg nem.

Egyszer egy idősebb vállalkozó ismerősöm mondta, hogy ő legjobban negyveneseket szeret alkalmazni. Mert ők szellemileg még a csúcson vannak, viszont már nem olyan lobbanékonyak, mint a huszonévesek. Ez persze megint csak elnagyolt általánosítás, de azt jól mutatja, hogy butaság, amit állítasz.

Való igaz, ha te 20 éve olyan munkát végzel, amit szívből gyűlölsz, és nincs merszed váltani, "mert már túl idős vagy hozzá", akkor valóban nem fog sok gyümölcs teremni számodra. De ez megint csak hozzáállás kérdése. Volt tanárom a 90-et súrolja, és már legalább az ötödik könyvét adja ki. Volt osztályfőnököm pár éve nyugdíjas, gyakorlatilag második fiatalkorát éli. Boldog, kiegyensúlyozott, tevékeny. Nagypapám 80 éves korában még kertészkedett, a helyi focimeccseket látogatta, 2-3 havonta meglátogatta az ország másik felén élő rokonait, könyveket olvasott, természetfilmeket nézett, stb. Munkatársam 50 éves, és másodállásban lemezlovas. Most a járványidőszakban kicsit megcsappant iránta a kereslet, de amúgy majdnem minden hétvégén valami buliban szolgáltatta a zenét.

Az, hogy te most keseregsz, és a következő 40 évet siránkozva töltöd, vagy kihasználod a lehetőségeidet, az rajtad múlik. A választás a tiéd.

"A buliknak vége"

Igen, a tinidiszkóba már nem engednek be.

Egy komoly együttes koncertjén meg a fene se nézi, hogy hány éves vagy.

"az meg elég szánalmasan néz ki"

Voltam én huszonévesen 3+2 koncerten. Tele volt a hely nyugdíjas nénikkel meg bácsikkal. Semmi szánalmas nem volt benne, hogy jól érzik magukat, volt, aki csak az asztalánál élvezte a zenét, miközben eszegetett-iszogatott, és voltak, akik táncoltak is. Javarészt a férjükkel-feleségükkel. Semmivel nem szánalmasabb, mint amikor huszonévesek tombolnak tajrészegen.

"Szóval jönnek a nyugdíjas dolgok"

Hát haver, ha te 40 évesen nyugdíjba vonulsz, az azért teljesítmény. :D

#18 "Ahogy az is, hogy most még "csak" a nyakam, tarkóm fáj napi szinten, akkor már majdnem mindenem fog. Most még 2 gyógyszert szedek, akkor ki tudja."

Való igaz, az egészségre vigyázni kell. Amikor valaki 50 évesen már félrokkant, az valószínűleg olyan fitt nem lesz már, mint 16 éves korában. De ez sem azt jelenti, hogy minden egyre csak rosszabb lesz. Ha pedig az ember időben eszmél, sokáig nagyon jó egészségben élhet.

Ha pedig majd 5 gyógyszert szedek, de nem fog fájni semmim, vagy csak minimális mértékben, azt hiszem, az az 5 gyógyszer cserébe vállalható áldozat.

"Meg az is, hogy akkor a gyereknevelés mellett semmire se lesz időm"

Ez tény.

Már ha akarsz gyereket.

De aki akar, az általában nem tragédiaként éli meg a gyermeknevelést.

#19 "de a nagy többségre nem ez a jellemző, én erről beszéltem, az átlagról!"

És mi a fenére jó az átlagot nézegetni?

Attól, hogy milyen az átlag, az én életem nem lesz más.

Én most töltöm a 40-et. Eddig a párkapcsolataim nem úgy alakultak, ahogy szerettem volna. Volt pár komoly kapcsolatom. Egyikük meghalt. Huszonévesen. Utána pár évig nem is hiányzott senki. Majd volt még pár csődbe ment kapcsolatom. Egyszer kifogtam egy igazi aranyásót, aztán volt, akinek titokban másik pasija is volt, és volt, aki egyszerűen csak egy hárpia volt. Most, egy éve megtaláltam azt, akivel tökéletesen boldogok vagyunk. Aztán ki tudja, mit hoz a jövő, de egyelőre boldog vagyok.

Egészség? Tavaly majdnem meghaltam COVIDban. Igaz, a teljes felépülés még 1-2 évet igénybe vesz, de más észre sem venné, hogy "csak" 95%-os vagyok. Túléltem, tök jó, ettől is boldog vagyok. Más komoly bajom nincs. Huszonévesen volt. Allergiás voltam, refluxom volt, magas volt a vérnyomásom, a cukrom, és gyakran fájt a derekam. 30 évesen elkezdtem sportolni. Nem vagyok egy versenysportoló, de határozottan fittebb vagyok, mint másfél évtizede. Allergiám nincs, refluxom nincs, a vérnyomásom rendben, a cukrom bár kicsit magas, de 7 alatt van, és azt leszámítva, hogy néha alig zavaróan fáj a térdem, nincs bajom.

Munka? 29 éves koromban váltottam szakmát. Rendszerinformatikus lettem. 3 éve váltottam munkahelyet, mert az előző azért eléggé toxikus volt. Megbecsült munkaerő vagyok. Emellett aktívan ráálltam a programozásra. Nem biztos, hogy állást is fogok váltani, de hobbiból, esetleg másodállásként, szabadúszóként valószínű ki fogom magam próbálni ebben is.

Hogy lefelé ívelne az életem, és már csak a kesergés, a fásultság, meg az unalom várna rám? Dehogy. :D És nem vagyok ezzel egyedül. Hozzáállás kérdése az egész. Ha te csak nyavalyogni akarsz, a te dolgod. Én, és sokan mások meg élvezni fogjuk az életet. Mert 40 évesen még kb. a fele - vagy akár több is - hátra van.

Jómagam 29 vagyok. A baráti társaságom több javarészt tőlem idősebbekből áll.

Akiket én ismerek nem stagnáló, megrekedt személyek. Sose unatkoznak, számtalan dologhoz értenek, sokan kondiznak/edzenek, karbantartják magukat, karrierben mindig csak előre, ötletekkel teliek stb.

Alapon mindig tanul valami újat az ember. S egy élet is kevés, hogy pl teljesen megtanuljam 100%-ban mindazt, amit szeretek.

Csak a hobbijaimat, ha magas szintre akarnám vinni, 1-1 tevékenységhez mások egy életen át tökéletesítik és még mindig van mit tanulniuk, hiszen minden mozgásban és fejlődésben van.

Technikák, alapanyagok, gépek, eljárások... Stb.

Járj nyitott szemmel, elmével s rájössz, hogy 40 év semmi és nincs unalom.

Alapon a stagnáló, unatkozó személyeket sose értettem.

Pl bármikor, bárhol feltalálom magam.

Akármit a kezembe adnak abból alkotok.

Egy cégtől pl elhoztam a kukába szánt műanyag szalagokat. Kb 300 méter /tekercs, amely 10 cm széles.

Ottaniak: mire az a sok vacak műanyag.

Mondtam, sok mindenre fel lehet használni.

27 különböző terméket készítettem belőle akkoriban.

Jelenleg édesanyáméknak a céges boltba névjegykártyáknak tartót készítek a kasszához ebből a "minek az neked"-ből.

Akkor áll meg az élet, ha te magad magadat blokkolod.

Nincs motiváció, célok, ötletek, inspiráció, kreativitás több módja.

Az a réteg, akik miatt általánosítasz, azok tudatát, testét-lelkét felemészti a monoton szűrke évek és lejebb adnak.

Ez a réteg többsége, amire gondolsz, már huszonévesen is sokszor semmilyenek, unalmas személyek.

Inkább kérdezd önmagadtól:

Olyan stagnáló személy akarsz-e lenni?

Hála az égnek, hogy nem kell már tanulnom. Utáltam, hogy nem volt olyan hétvégém amikor nem gondoltam volna arra, hogy muszáj szakdolit írni..

Lehet, hogy nem vagyok már olyan szexi, de a szex egyáltalán nem lett rosszabb, sőt.. Anyagilag jól állok, idén háromszor voltam külföldön nyaralni, lakás ki van fizetve, nincs hitelem. Nem agyalok olyan dolgokon, mint fiatalon, hogy mit gondolnak rólam, teperjek a melóban stb.

#28

Pont hogy nem kivételekről van szó, ez lenne a normális, hogy az embernek 40 után még bőven van élete.

#28: Miből jött le, hogy kivétel lennék? Nem vagyok még 40, de nyitott szemmel járok, és látom hova tudnak eljutni az emberek 40 éves korukig...

De írd akkro azt, hogy csak szídni kell a prolikat, akik 20 év gyártósor melletti robotolás, napi egy doboz mezítlábas szofi meg 5 automatás kávé után 70 évesnek beillő állapotban tengődnek és akkor adjuk alád a lovat és mindenki boldog

#26