Mai 30-40-esek! Örültök hogy már ennyi idősek vagytok, vagy szivesebben visszamennétek a tini-korba elölről kezdeni?

* ez kb 4-5 éves koromtól már volt, hogy arról volt szó, pl választhatok magamnak egy játékot/plüsst én.És akkor én mindig levettem a játékboltban azt a plüsstigrist a polcról, anya meg mindig visszarakta, és mutogatott nekem más dolgokat; hogy ,,de nézdcsak, ez milyen aranyos!" de én mindig újra levettem magamnak azt a plüsstigrist, ami nekem a legjobban tetszett, úgyhogy végül azt vettük meg. És nem az árával volt anyának a baja, hanem , hogy neki az egyáltalán nem tetszett, az amit én magamnak kinéztem. Szóval már akkor próbált elnyomni, tini koromtól meg már kifejezetten utált. Egy ilyen kolonccal a nyakamon csak később tudtam elkezdeni az életemet, mert annak ellenére, hogy ő a nyakamon volt, és ott ,,rúgott belém" (képletesen, nem szószerint), ahol tudott, tehát úgy kellett felépítenem magamat; tehát ez még eleve nehezített pálya, és az a baj, hogy lehet, hogy sokan vannak így én meg még eléggé érzékeny is vagyok ehhez, hogy anyám, akivel együtt, egy légtérben kényszerültem létezni, a ,,lábtörlőjének nézett", hogy mintha arra való lennék, hogy ,,megtaposson", és ,,belém törölje a mocskát". Persze a barátainak meg elhordott mindennek,és mindig próbál nekem ott menőzni, hogy ők mind neki adnak igazat. Amúgy egyik itt lakik a szomszéd utcában, párszor már összefutottam vele, szerintem ő érti+átlátja valamennyire talán az én álláspontomat is; meg tehát felőle nem érzek semmiféle ellenségeskedést, szerintem ő nagyon szeret engem, míg anyám meg utál. És anyám nem hajlandó észrevenni, hogy őmiatta indult el későn az életem, mert olyan nehezen tudtam magam felépíteni, összerakni úgy, hogy tényleg, tehát ellenszélben, hogy ő a ,,nyakamon volt"; és amikor már majdnem felépítettem magam, akkor mindig újra leugatott, hogy menjek el dolgozni; és akkor kezdhettem előről az egészet. (Önmagam építgetését.) És nem jókedvemben nem mentem hamarabb dolgozni, szerettem volna pénzt keresni, "ÉLNI" hanem le kellett küzdenem a depressziót, aminek nagy, jelentős részét ő okozta, és még hátráltatott is abban, hogy legyőzzem a depressziót, és túl tudjak lépni ezen. Szóval tini koromtól meg már kifejezetten utált, hogy nem olyan lettem, mint amilyennek ő elképzelt, és arra használt, hogy rajtam töltse le a feszkóit. Tehát még anyám se volt; szóval biztos vannak így még mások is, akiknek nincs olyan igazi "ANYJUK", a szó legszorosabb értelmében. Hogy nemcsak megszülte, hanem egy bájos teremtés is, aki megértő, elfogadó az emberrel. Mert ő olyan volt, hogy tehát ez a ,,rámparancsol,és számonkéri, hogy függetlenedjek; de közben folyamatosan rombol"(t).

*már, ez nem tinikoromtól volt, ez, hogy ,,rúgdos", hogy ,,LUSTA VAGYOK", közben meg egyáltalán nem is erről volt szó, tehát ez már utána volt, hogy a középiskolát meg a ráépülés-okj-t megcsináltam.

Vissza. Szar megoregedni

Visszamennél 1-2 dolgot megváltoztatni, aztán visszajönnék ennyi idős koromba, hogy élvezzem a változások előnyeit