Azok a férfiak olyanok, hogy "az én lányomra rá se nézzen", akik rosszak, önzőek, vagy tárgyiasítóak a nők felé?

Sziasztok.

Lány vagyok. Elsőre van barátom. Pár évvel idősebb nálam. Mikor kialakult, egyből elmondtam otthon a jó hírt. A lényegen maradva apukám nagyon örült. Gratulált, kérdezgetett és láttam, hogy szívből örül, és tudni szeretne minden boldogságomról és megélésemről.

Aztán ugye beszéltem a barátommal, aki furcsállta a reakciót, amit meséltem. Mondta, hogy amikor a nővéreimek elsőre lett barátjuk, az apja mindog kivolt, és látatlanba utálta a fiúkat, meg nem engedte oda őket évekig, vagy amíg 17-18 évesek nem lettek. Én apukám egyből megüzentette velem, hogy szívesen megismerné, áthívja őt beszélgetni egy kicsit, de persze nem sok időre, utána meg csinálunk amit akarunk.

És mondta a barátom, hogy másoktól is ezt hallja, és ez egy köznépi szokás, hogy "az apák szíjjal és puskával üldözik a lányuk udvarlóit". Én hallottam az apjáról és eléggé primitívnek, kicsit ösztönlénynek tűnt, bár még nem láttam élőbe. És sok helyről hallottam, hogy neki lett kapcsolata és a szülők támogatóak, meg amannak, és ott is, ilyenek, és ezek mind apum barátai, normális, szerető, tudatos emberek, ilyenek.

Szóval a kérdésem, hogy nem csak azok az emberek ilyenek, akik rossz emberek, saját magukból kiindulva csak a punciját akarják a lányoknak, vagy ha nem is, akkor is jól kiakarják élvezni maguknak, a maguk örömére, míg az olyanok, mint apum, azért ilyenek, mert magukból kiindulva csak a szeretet, a tenyeren hordozás jár az eszükben?

Én egyébként középiskolás vagyok, a barátom utolsó éves egyetemista. Ezt is mondtam, és erre apum csak pozitívat mondott, hogy hú de jó mert, akkor komolyabb, józanabb meg ilyenek, és kérdezte is, hogy volt-e neki kapcsolata, mondtam, hogy volt, és mondta, hogy jajdejó, mert akkor tapasztalata is van, hogyan kezelje a másikat meg magát a másikkal meg ilyesmi.

Mit gondoltok?