A mások sikereiből profitáló, másokat kihasználó emberek miért sikeresek?

Olyan embernek milyen képessége van az életben való meglehetősen jó érvényesülésre, aki mások kihasználásából építi fel a saját imidzsét, ego-ját?

Már az iskolában is olyan közösségben volt, amelyben beosztották: melyik nap ki tanul, helyette megírták a házifeladatot és dolgozatot is.

Felnőttként a munkahelyen pillanatok alatt lenyűgöz minden döntő pozícióban lévőt, vezető lesz, a kötelezettségek alól már "sima kollégaként" is kivonta magát.

Szófordulatokat, szavakat lesett el másoktól, szavakon lovagolva, tartalom nélküli fecsegésekbe bocsátkozott.

Vezetőként pedig mindig másokkal dolgoztatott, ő semmit se csinált, amikor az eredményekről volt szó, mégis személyes sikereként tudta beállítani. Ha kollégák önszorgalomból csináltak meg valamit anélkül hogy ő megkérte volna bármelyiküket, akkor is úgy vezette elő: "ez azért lett megcsinálva mert ő kérte személyesen"

Volt olyan, amikor teljesen félreértett valamit, aztán elkezdett szinte ordítozni, majd ezután szabályzat megalkotását és aláírását követelte: "senki se viselkedhessen így, ahogy viselkedtek", senki más nem ordítozott, csak ő.

Sok évig csinálta ezt, a kollégák hiába utálták.

Magánéletben is különféle vállallkozásokban elég jó, magas pozícióban lévő emberekkel jól kijön, mindig úgy tudja forgatni a dolgokat hogy "ő jól járjon".