Miért van az, ha egy jól ismert sztárpárnak van 4-5 gyereke, az menő, de itt még a jómódú sokgyereseket is megszólják,bárcsak ne zavarna?

Én úgy nőttem fel, hogy 3 szoba volt, amiből az egyik a nappali, és tiszta kínos volt, hogy az egyben a szülői háló is, mert este 7-8 után sokszor nem lehettünk ott, csak ezt egy gyerek nem nagyon érti... mire kirepültem vettek egy 3 szintes házat, ahol minden van már. A házasság után mi is keresünk legalább egy 3 hálós lakást (kb. 100 nm) amerikai konyhás nappalival, azonos nemű kicsiknek nem rossz, ha van közös szoba, mert bizony félhetnek a sötétben és nem feltétlen alszanak jól teljesen egyedül. Én 8 eves koromig egy szobában voltam a húgommal, utána elég rossz alvo lettem, amikor külön kerültünk, ennek oka az lehetett, hogy bizony féltem egyedül, csak nem mertem bevallani. Olyan is volt, hogy bepisiltem. Kamasz korban már ajánlott egyedül lennie a gyereknek, de amíg szándekosan nem igényli, addig el lehet kezdeni kisebb ingatlanban is. De amikor 2 különnemű kamasz gyereket nem lehet 2 külön szobában elszállásolni, az elég bajok lélektanilag már... annyira nem óriási kihívàs már a mai világban egy 1,5 szobás lakásból átköltözni egy lehet kevésbé jó állapotú, de 2,5 szobásba, hogy legalább 2 gyereknek legyen kis külön szférája. Legalábbis mifelénk régiótól függően ugyanannyiba kerülnek a 47 és 60 nm-es lakások is, főleg ha erkély nincs. Akkor már inkább legyen a gyereknek saját szobája, mint a közös erkély, de sokak szerint "jól van az úgy, masnak sincs több helye"... ez a gondolkodásmod nem visz előre az életben szerintem.