Szerintetek mi lehet az oka annak, hogy nem kedvelnek az emberek, de közben mégis?

Helyzet függő, de nem szeretnék igazából nagyon panaszkodni, hiszen számos dolog van amivel egyedül is boldog tudok lenni.

Igazából akkor esik rosszul, ha alapból is ideges vagyok vagy rosszul vagyok, de akkor nagyon.

Alaphelyzetben hozzászoktam, sőt néha ha ilyen van elemzem az embereket magamban, szóval elvagyok bőven.

Pl a vicceimet nem veszik észre társaságban, de 4 szem közt nevetnek is rajta.

Olyan is volt, hogy utána ugyanazt a poént mondták, mint én mégis nevettek rajta.

Pedig tényleg rohadt erős a hangom, nem lehet hogy nem hallották.

Aztán hosszan nem engedik kifejteni a mondandóm, így vissza kérdeznek hogy miért mondok magamnak ellent miközben erről szó sincs.

Pl: az egyik gyár zsúfolt volt, aztán a másikat szidtam és az előzőre mondtam, hogy milyen jó volt amire megkaptam, hogy előbb még az első volt a rossz...

Ilyesmik. De ismétlem szinte mindenhol ez van, és ha személyesen elmondom mindenkinek igazat adnak nekem, csak az okát kéne megtudni hogy ez miért van.

Rák vagyok, aránylag illedelmes, de nem túlzottan, határozott is vagyok a dolgok nagy részében, 1-2 téma van amiben bizonytalan vagyok, a túlbuzgó segítőkészsègem is csak egyszer kétszer jön elő talán évente.

Egyébként szerintem is valami ilyesmi lehet.