Miért menő utálni a nyarat?

Én a tavaszt és az őszt szeretem a legjobban. A télben sem a hideg zavar, hanem a korai sötétedés, attól nagyon kivagyok, ez a nyár előnye, imádom, hogy sokáig sötét van, de ezen kívül én viszont utálom a nyarat, főleg az utóbbi időkben. Ennek a fő oka a meleg. Mindenki máshogy viseli, én nehezen, folyamatosan izzadok, szakad rólam a víz, melegem van, igazán meleg napokon nincs semmi friss levegő, szellőztetni sem lehet. Most éppen annak örülök, hogy legalább éjszaka meg reggel ki tudom nyitni az ablakot, mert már jobban lehűl a levegő. Mindig nyomatni “kell” a légkondit, máshogy nem lehet kibírni (főleg tetőtéri lakásban), de az sem olyan jó ugye, nekem szárítja a bőröm, a szemem, fáj a fejem tőle egy idő után, tavaly is megfáztam tőle.

Nekem az ilyen 12-22 fok a legideálisabb, azt imádom. Télen ha fázom, fel tudok öltözni jobban, nyáron viszont amikor megsülök, hiába vetkőznék meztelenre, akkor is megsülnék. És én fáradékonyabb is vagyok azokon a napokon, amikor kánikula van.

Nyáron minden olyan rendszertelenebb, nehezebb elérni az embereket, ügyet intézni vagy akármi, mert mindenki szabin van, össze-vissza dolgozik. Én diák vagyok még, kell a pihenés és ilyen melegben nem is lehetne tanulni és iskolába járni, de 11 hét egyszerre borzasztóan sok. Kisgyerekesek esetében a szülőknek is. Nekem az időjárás miatt is problémás ez, mert hiába tudnám kihasználni az időt kirándulgatással, városnéző túrákkal, 35 fokban én erre nem vagyok képes, minden nap meg nem lehetek a strandon.

Sok embernek van kedvenc évszaka, és ebben se vagyunk egyformák.

Nekem nincs kedvenc évszakom, mindegyikben szeretek valamit, és van, amit utálok.

Így azt is megértem, aki nem szereti a nyarat. Minden zsúfolt, mindenki büdösre van izzadva, lehetetlen megoldani a gyerekfelügyeletet, minden drága, elvégre főszezon van. Senkit se érsz el, mert nyaral, semmit se lehet szeptember előtt elintézni. Mindenhol bogarak, darazsak, méhek, kullancsok, ha az se, akkor medúza, és főszezon a balesetin is.

Másrészt: nem csak nyáron süt a nap, és nem csak nyáron lehet kimozdulni. Rengeteg külföldi úticél sokkal élvezhetőbb ősszel. Meleg van, lehet fürdeni, de nem kell élet-halál harcot vívni a parkolásért, nincs tömeg, és sok dolog olcsóbb. De ha csak kirándulni vagy sétálni mész is, mindig van valami pozitív és szép.

Tavasszal, mikor már nyáriasnak érzed a plusz tíz fokot, megváltozik a levegő illata, örülnek a madarak, zöld a fű, alig várod, hogy a szabadban legyél. Április-május, sokszor már inkább nyár. De minden üde zöld, a vizek hűvösek és tiszták.

Kora ősszel, mikor színes a természet, érik minden, sötétebb kék az ég, és még nem fázol pulcsi nélkül. Később, mikor ködösek a reggelek, jó meleg van bent, és jól esik este bekuckózni, hétvégén meg sütit sütni. A tél meg külön csoda, a hóval és a zúzmarával, a korai sötéttel.

Minden évszakban van mit szeretni. Én így nem tudnék élni, hogy 9 hónapig a nyarat várom, aztán csak akkor élni. Még egy gyereket megértek, ha utálja a sulit, meg az osztálytársakat. De felnőttként tényleg teljesen mindegy, hogy milyen hónapot írunk.

Én már nagyon nem vagyok iskolás (34 éves vagyok), de a mai napig ilyen elmúlás érzésem van, mikor vége lesz a nyárnak, szomorúnak érzem, hogy visszatérnek a sivár hétköznapok, a hűvös, az őszi-téli kopárság a tájon, az eső, a köd, a sár. Sajna én ősszel ilyen túlélő üzemmódba kapcsolok, csinálom a napokat, de semmihez nincs kedvem. Egyedül a karácsonyi-szilveszteri időszakot szeretem, január elsején pedig vissza a depibe úgy kb. március végéig. Ősszel és télen kimozdulni is utálok, a kötelező körökön kívül nem megyek sehova.

Amikor áprilisban jönnek az első melegek, kezd zöldülni minden, sokat süt a nap, rendesen felvillanyozódok, hirtelen állandóan kint akarok lenni, kertet rendezgetek stb. Nyáron meg tele vagyunk programokkal, plusz ott a nyaralás, de itthon is a kertben medence, sütögetés... szóval valahogy sokkal több az élmény, a jókedv. Az ingerdús nyár után meg hát igen, elég depresszív már a gondolat is, hogy jön megint a szürkeség. Asszem én valami olyan helyen érezném jól magam, ahol nincs tél.