Más is úgy érzi, hogy 30 éves korára megállt az élete és csalódott magában?

Nekem az az érzésem, hogy aki sikeres az életben, az eddigre már ráállt az útjára és tulajdonképpen már huszonévesen megalapozta a későbbi életét, viszont aki nem volt elég tudatos és nem "húzza meg" a húszas éveit kapcsolatépítésben, tanulmányban, szakmai ismeretekben - nem lesz gyakornok a megfelelő helyeken, nem épít külföldi kapcsolatokat, nem tdk-zik, nem jár tudományos konferenciákra, szakkoliba, nem publikál - az középszerű marad. Nem tudom, hosszú távon mit tartogat az élet, csak már egyszerűen nem érzem azt a mozgásteret, mint kora huszonévesen, ezért következtetek arra, hogy ennél már nemigen lesz jobb, bármennyire is divatos a "30 az új 20" és hasonló mondások arról, hogy még fiatalok vagyunk. A fent említett dolgokhoz már most nem vagyok elég fiatal. Már nem lehet olyan kapcsolatokat építeni közös kalandokkal és bulizásokkal, amik egy életre elkísérnek, mert a kortársak már családot alapítanak vagy keményen dolgoznak, tanulmányokban elmélyedésre meg idő nincs már annyi, azok nélkül viszont nem megy az ember előre karrierszempontból. Ahhoz, hogy valaki sikeres legyen, a jó adottságok mellett szerintem kell a kapcsolatépítés, a szívós tanulás és sok minden kipróbálása. Ha ezek kimaradtak a húszas években, akkor már nem sok minden fog változni. Nem jól látom?