Ha 30 éves koromra odáig jutottam,hogy teljesen egyedül maradtam,akkor öngyilkosság helyett mit lenne érdemes tenni?

Szeretet nélkül nem igazán látom értelmét az életnek. Megsemmisülve érzem magam, és egyszerűen képtelen vagyok jó kapcsolatokat kialakítani, mert mindenkinek van már elég barátja és/vagy párja, ideje meg annál kevesebb, így bárhova megyek, csak koloncnak érzem magam.

Egyedül vagyok folyamatosan, depressziós neurotikus vagyok, senkit se érdekel, hogy vagyok, hetek telnek el úgy, hogy senki azt se tudja hol vagyok, mit csinálok éppen. Egyszerűen akárhová nézek, mindenkinek megvan a saját kis jól bejáratott élete,ahova én már nem hiányzom.

Ahogy telik az idő, egyre rosszabb.

Társkeresőkön próbálkozom, és bár fölszedek néha csajokat tinderen, de ők is leginkább szexet akarnak,amúgy meg nincs nagyon idejük.

Úgy érzem magam, mintha a pokolban lennék, hiába élek jólétben,semminek nem látom értelmét, hiába keresek jól,hiába dolgozom home office-ból szép helyről, ha senkit nem érdekel, hogy mi van velem.

Folyton csak érdekből keresnek,akik egyáltalán keresnek, ami csak még jobban lefáraszt. Jól jönne pár tanács, hogy hogy jöjjek ki ebből.