Mit csináljak, ha úgy érzem, h senki sem szeret?

Nagyon sokan éreznek hasonlóan, mint te. Ezzel egyáltalán nem vagy egyedül.

A munkatársaid korodbeliek?

Egyébként maradj nyitott és ne add fel pár sikertelen próbálkozásod után. Illetve rejtsd el, hogy nagyon vágysz a szeretetre, mert ezt vannak akik kihhasználják.

Off topic 1es te szereted az avokádókat?

Én most halomszámra ültettem őket

Ne kéretlenül csatlakozz, kérdezd meg egyáltalán nem-e gond ha melléjük ülsz. Ők egymással akartak beszélni és nem veled, van ilyen. Mással is ezt csinálták volna, ha nem ismerik és nincsenek jóban vele.

Reggel köszönj annak aki szimpatikus, kérdezd meg hogy van, mi újság vele. 2-3 perces beszélgetésnél ne legyen több, aztán mondd hogy majd még beszéltek. Építsd fokozatosan, légy türelmes. A helyedben beszélnék ezzel a "mentorral", hogy szeretnél nyitni mások felé, de nem vagy jó benne, bemutatna-e pár embernek kicsit megismerni másokat. Valószínűleg segíteni fog.

Állj az egészhez úgy, hogy nem akarsz semmit, nem gondolkozol barátságban, haverságban, ismeretségi kapcsolatokban. Te csak beszélgetnél x ideig, aztán lesz ami lesz. Lehet soha többet nem fogtok, ezt elfogadod és nem érdekel.

A helyzetedben még könnyebb ezt mondani mint csinálni, mivel a gyerekkorodban nem kis gondjaid voltak. Úgy tűnik nem igazán sikerült még feldolgozni ezt, megérteni, felépíteni magad, úgyhogy a legfontosabb nagy valószínűséggel az lenne, hogy egy szakemberrel ezt elkezd.

#2

Igen, szeretem végülis, de mostanában nem ettem.

Én is ezt érzem. De velem tényleg így van. A családomban senki nem beszél velem, csak anyám, de ő is állandóan csesztet. Jelenleg több száz kilométerre vagyok tőle, és dolgozom. Nem járok haza sem, nincs rá lehetőségem sem. Itt a legjobb. Egyéb rokonok azt se tudják merre vagyok, nem is érdekli egyiket se. Gyűlölnek engem.

Barátaim nincsenek.

Magányos ez az életmód úgymond, mert én vagyok itt, egy kollégám, meg az autóm, és ennyi. De szabadnapomon csavargok, munkában meg itt a kollégám, és vele legalább elvagyok.