Kiabálós szülő milyen hatással volt az életedre később ?

Apám volt ordibálós, és az a baj, hogy egy-egy nehezebb szituban én is természetesnek vettem, hogy kiabálok.

Sokat dolgoztam magamon, és ez azóta rendeződött, de ultra gáz volt, hogy nekem természetes volt:(((((((((((((((

Sajnos én is olyan lettem. Pedig nagyon nem akarok hasonlítani.

Viszont nem ütök.

4-es, le tudod magadat nevelni róla. Én pl. tudatosan halkra vettem a hangomat, és tudatosan elkezdtem lassan, vontatottan beszélni, amikor kiabálhatnékom volt valakivel.

Gyakorold (2-es vagyok amúgy).

Igyekszem. Indulatos is vagyok.

Bunyóm is volt már suliban, munkahelyen. Örököltem, meg eltanultam gondolom. Most járok pszichológushoz, 40 vagyok, remélem tudom kezelni idővel az indulataimat.

Apu részeges alkesz volt, menekültünk sokszor éjjel, anyu meg idegbeteg lett szerintem apámtól. Dolgozok magamon. Nem lehetek ilyen anya és ilyen feleség.

Dolgozom rajta, már jó ideje, de még nem mindig az igazi.

Ha valaki kiabált, üvöltött velem (felnőtt voltam már akkor), az első reakció az volt, hogy összerezzentem és lefagytam. Egyszerűen pánikoltam és képtelen voltam megvédeni magam, hiába lett volna amúgy igazam.

Sajnos apa mindig is olyan volt, hogy hamar elfogyott a türelme, olyankor meg kiabál, és minimális konfliktus esetén is ez a reakciója. Csak sajnos egy ponton mégis átvettem ezt a "kiabálásra kiabálást" nézetet, mert csak úgy hallgatott meg.

Azóta mindketten dolgozunk magunkon, én pl. már sokkal jobban kezelek egy konfliktushelyzetet; normális hangerővel és tisztán gondolkodva, pánik és hasonlók nélkül. Vannak kivételek, de határozottan sikerült fejlődni.