Miért gondolják azt az emberek, hogy aki nagyképű, annak nincsenek barátai?

"Véleményem szerint az emberek épp ellenkezőleg, a beforduló, kussban ülő, szerény embereket sokkal kevésbé kedvelik."

Ezt saját tapasztalattal is alá tudom támasztani. Én nem nézek le másokat, sőt, oroszlánként védem a barátaimat és támogatom őket (oda is csípek értük), viszont nagy a pofám és megmondom nekik is, ha épp ők a hülyék. Nekem is úgy gondolom, van mire büszkének lennem és nem akarok álszerény lenni, én igenis örülök, hogy itt tartok és ilyen vagyok és szeretem magam átadni annak az érzésnek, hogy miénk a világ épp és mi faljuk fel a világot, nem az minket. Ráadásul a nagy pofám a humorom szerves része is, valamiért az emberek kedvelik azt, ha valaki vállalja magát és magabiztos, ezért nem a saját bizonytalanságai és szorongása viszi el a bulit, hanem másokat is fellendít, összetart, kibontakoztat.

Néhány évvel ezelőtt eléggé szorongó, megfelelési kényszeres, szerény ember voltam, nagyon kedves mindenkivel, de kb láthatatlan. Nem volt szinte egy barátom sem. Később megelégeltem, hogy mosolyogva tűröm, ahogy emberek megjegyzéseket tesznek a dolgaimra és teljesen sosem tudok megfelelni. Túl sok energiát igényelt egyszerűen az egész és akkor változtam meg. Akkor kezdtem el észrevenni, hogy basszus, nehogymár ilyenektől függjek, hát kinek hiszik ezek magukat? És igen, meghúztam a határaimat, érvényesítettem a saját életemben a saját értékrendem és vissza is szóltam keményen annak, aki nem tudta, hol a helye. Ez nem más lenézéséről szól, hanem pontosan arról, hogy magamat nem nézem le többé és nem tartom magam kevesebbnek a saját életemben másoknál. És erre bíztatom azokat is, akiket szeretek, mert rabságban élni nem élet. És a gondolati rabság is rabság. Volt sok ember, aki ezen szétséetődött, voltak, akiknek konkrétan az volt sértő, hogy én magamat adtam. Eleinte elkezdtek tünedezni körülöttem az emberek, akikkel korábban finomkodtam, óvatosan bántam, aztán elkezdtek mögém beállni egyre többen és szimpatikusnak tartották azt, hogy valaki végre nem egy hatalmas csicska és mégis boldogul.

Na, azóta van kiterjedtebb baráti köröm...