Huszonévesen más is érzi úgy, hogy sok évet elpazarolt feleslegesen valamire?

Így utólag már sajnálom, hogy nem mertem hamarabb meglépni a Budapestre költözést. Akkoriban nagyon ragaszkodtam a kisvároshoz, ahol felnőttem, mert féltem kilépni a komfortzónámból és nem mertem otthagyni a régi baráti körömet, nehogy itt Pesten magányos legyek egyedül.

Aztán a régi baráti köröm eléggé felbomlott, úgyhogy mivel már alig volt veszítenivalóm, mégis felcuccoltam ide.

És ez életem egyik legjobb döntése volt.

Egy csomó új barátságot tudtam kialakíktani, rengeteg új élményt szereztem és a munkámat is sokkal jobban szeretem. Rengeteg tervvel teli vagyok a jövőre nézve, és már rég nem éreztem magam ennyire motiváltnak, mint a költözés óta.

Ma már csak azt sajnálom, hogy nem voltam bátrabb, és nem léptem meg évekkel korábban. Sokkal előrébb tartanék most szerintem az életben, és fejben is.

Én inkább azt sajnálom, amiket kihagytam. Kicsit sült galambot váró típus vagyok, és csak most jöttem rá arra, hogy nekem kell mennina dolgok után, mert senki nem fogja kitalálni, hogy mit akarok. És nem szabad megtorpanni az első akadályoknál, nehézségeknél.

18 év alatt is rengeteg lehetősége van az embernek, csak nyitott szemmel kell járni és bele kell vágni.

Nem mondom, hogy teljesen fölösleges, de sok látszata nem volt. 7 éves koromtól egészen mostanáig (és még ezután is) tanultam, volt, hogy párhuzamosan jártam két egyetemre, vagy emellett még dolgozni. Van lassan 3 egyetemi diplomám piacképes területeken (informatika, természettudományok), amiket egyenesben szereztem 4-5 eredménnyel, 2 és fél év szakmai tapasztalatom, mégsem kerestem soha életemben 250 ezer felett. Most állást keresek, ahol reálisnak tartották a bérigényem (270 000 ft), onnan visszajeleztek, hogy inkább egy senior kollégát vettek fel, próbálkozzak legközelebb. 200 000 ftért találtam állást pénzügyi területen, oda is úgy, hogy köteleznek, hogy járjak be, utána meg rohanhatok órára, hogy beérjek négyre(esti képzésen tanulok már), de itt is úgy kellett kikönyörögnöm némi rugalmasságot. Sehol sem bíznak bennem, mert szülőkorban vagyok, félnek, hogy kár belém a pénz pedig eszem ágában sincs gyereket vállalni. Tudok magabiztosan angolul középszinten, de kitörölhetem vele a seggem, ha mindenhol excellent fluent c1 english kell, ahova még nem adtam le a jelentkezésem.

Több évig asszisztáltam kutatásokban az egyetemi éveim alatt, de soha, sehol nem említették meg a nevem, olyan, mintha nem is készítettem volna egy k*rva elemzést és egy k*rva szimulációt sem. Ismerem szinte az összes népszerű elemzésben használt nyelvet (matlab, r, python, sql, sap), de fejlesztőnek nem lennék alkalmas, mert főleg szkriptelni tudok, nem alkalmazásokat írni. Ismerem a statisztikai módszertanokat, a machine learning alapjait, az egész kóceráj matematikai hátterét, mégsem kíváncsi rám senki, mert nincs elég tapasztalatom, nincs egy publikáción sem ott a nevem, nem vagyok sehol. Ahol érdekes lennék, ott meg bértábla van és mégalacsonyabb bérek.

Csak állok, mint egy fasz és érzem, hogy éhen halok, mert úgy mentek el az árak a bérem mellett, mint a huzat. És nem tudom, mitől vagyok ilyen szerencsétlen, de ha valamiben, abban tiszta a lelkiismeretem, hogy mindent megtettem a szakmámért.

Semmi értelme nem volt egy ilyen témához tisztességesen érteni. Minden önteltség nélkül, jó agyam van, használhattam volna arra is, amivel már 5 éve dolgozhatnék.