Miért kezdik sokan úgy a munkanapjukat hogy "munkakedv off"?

Mert a legtöbben nem azt dolgozzák, amit szeretnek, hanem csak a túlélésért.

Azért melóznak, hogy túléljenek, hogy aztán megint mehessenek melózni.

Ritka szerencsés az, aki abból élhet meg, amit igazán szeret!!

Sok embernek családi vagy anyagi okok miatt nem volt lehetősége arra, hogy az érettségi után azt tanulja, amit szeretett volna és ezért nem álmai munkahelyén dolgozik.

Sok embernek nem sikerült kitalálnia, hogy mihez szeretne kezdeni az életével és az egyetemi évei alatt sem sikerült valamelyik ágat megszeretnie, ezért nem tudja szeretni azt a munkát sem amit végez.

Sok ember kitalálta, hogy mit szeretne dolgozni, de csalódott a munkában.

A sok negativítás, amit nap napután érzünk képtelenné tehet minket a pozitív kisugárzásra.

3: Így van!

Mert milyen élet az, ahol a többségnek csak arra az alapra van pénze, ami anno a rabszolgáknak járt (kaja,pia,fedél)?!

Életem első olyan munkahelyén, ahol nem ezt éreztem, 26 évesen kezdtem el dolgozni.

Nehéz megfogalmazom, mit éreztem, mikor konkrétan egy kérés is felbosszantott a korábbi munkahelyeimen. Röviden talán hiábavalóságot.

Rólam azt kell tudni, hogy hamarabb kezdtem el dolgozni, minthogy ahhoz lett volna kompetenciám, ami igazán érdekelt. Törekedtem rá, hogy közel kerüljek viszont ehhez a munkakörhöz vagy legalábbis olyan tapasztalatom legyen, ami előnyt jelent később.

Nagyon rossz érzés volt úgy dolgozni, hogy azt éreztem, minél többet dolgozom az álmomért, annál messzebb kerülök tőle.

A korábbi munkáim a tanulástól vették el az időt, olyan összegért cserébe, amitől csak szomorú voltam, mert egyszerűen semmire sem volt alkalmas, sem az álmaimhoz, sem a boldogságomhoz, sem a motivációmhoz. És ennek ellenére oda kellett mennem és csinálnom kellett, hogy ne legyek egy szánalmas zöldfülű. Volt olyan munkahelyem is, ahol rengeteget tepertem, hogy feljebb jussak, közelebb ahhoz az álláshoz, amire vágytam. Rengeteget tanultam, minden nap végén 2-3 órákat ültem és otthon nézegettem, hogy másnap hogyan kellene remekelnem. Olyan volt ez, mint mikor az ember udvarol, lehozza az égről a csillahokat a visszautasításért cserébe. Egy forinttal többet nem kaptam, mintha teljesen beleszarok. Semmivel nem lettem előrébb, ráadásul kivették a kezemből azt, amit annyit tanultam, mert végül mégsem volt szüksége rá a cégnek (automatizálása annak a monoton szar munkának, amire visszaraktak)... Egyszerűen minden tök hiábavaló volt. Természetesen próbáltam olyan poziba jelentkezni, amit tényleg szerettem volna, de mindenki csak ezzel a tapasztalattal kapcsolatban keresett, ugyanilyen vagy hasonló pozikra.

Mondogatták anno nekem is, hogy dolgozz ingyen az első évben, később meghálálja a karriered. Nekem nem hálálta meg, szarban lettem hagyva üres ígéretekkel. Szabadidőmben kellett pedáloznom, hogy szakmailag ne legyek nulla, mert a munkám nem járult hozzá semmilyen szinten a sikeremhez. Cserébe rengeteg stresszt okozott.

Most ugyanezt csinálom, munka után otthon tanulok a munkámmal kapcsolatban, lelkes vagyok és arról szól az életem, hogy én legyek a nagy ész a szakmámban, azzal a különbséggel, hogy végre annak hívhatom magam, aki lenni akartam és úgy emelkedik a bérem, hogy elérhetővé vált 5 éves távon egy igazi felnőtt élet és nem vagyok egy nyomorult csicska a kollégáim szemében, aki ha jól csinál valamit, csak mégtöbb feladatot kap ugyanabból a szarból, ahelyett, hogy komolyabb dolgokat bíznának rá.

Az ország nagyobb részén nem keresnek annyit, mint én most. És sokan annyit sem, amennyit anno kerestem. Miért csodálkozunk, hogy nem szívesen kelnek fel ezért? 8 órát töltesz el a napodból, utazással együtt az ébren töltött időd több, mint felét áldozod arra, hogy továbbra is nélkülözz és megrekedj a semmiben. Mihez kellene lelkesedni?

"Akinek ma nincs meg havi szinten a nettó 400.000 Ft úgy, hogy a valós inflációt követi a bére, az nem tud teljes életet élni, mert valami kimarad belőle"

Ezzel az erővel mondhattál volna 450 ezret is. Vagy fél millát. Vagy 600 ezret akkor már. Határ a csillagos ég...

Akinek az élete teljességét a fizetésétől teszi függővé, annak soha se lesz teljes az élete, mert mindig létezni fog az övénél magasabb fizetés is, és ő mindig arra fog vágyni, sose lesz elégedett...