Baromira megnehezíti az életemet a kötődési zavar, mit tehetnék ellene?
Alapvetően távolságtartó és bizalmatlan vagyok minden emberrel. De ha úgy hozza az élet, hogy egy idegen jó hozzám, akkor nem akarom elengedni, szeretném, hogy az életem része maradjon. A további találkozások pedig csak még felerősítik ezt az érzést és még nehezebb elválni az út végén az illetőtől, rendesen befordulok, teljesen egyedül érzem magam utána és nem tudom, hogy mit kezdjek az életemmel.
Mit tehetnék az idióta felfogásom és a hülye érzelmek ellen?
Szóval zárkózott vagy. De mi a baj azzal higyha megsueretsz valakit? Milyen szituációt kell elképzelni amikor azt mondod hogy valaki segít rajtad?
Még arra tudok gondolni hogy az amit érzel az inkább csak hála amiért segítettek neked. Nagyon hálás vagy, ezt sokszor szokták viszonozni. Ennyi. De a hála nem egyenlő a szeretettel.
21 leszek mindjárt, nő.
Pl az első munkahelyemen, akit mellém rakták betanítónak.
Vagy most az orvos, aki elvette a kínt.
Mindkettő "parancsot teljesít", szóval még csak nem is önszántukból segítettek, de én nem akarom/tam elengedni őket.
Igen, hála, ami ragaszkodásba torkollik, a pszichiáter kötődési zavarnak mondta meg túlérzékenységnek.
Igen, a pszichiáternek is túl hálás voltam.
Olyasmi hála, hogy ha újra velük lehetek teljesen kivirulok, ha vége, akkor meg teljesen magam alatt vagyok.
Egyik végletből a másikba.
Nehéz csendben szenvedni miatta, de nem mondhatom senkinek.
Ide könnyebb volt kiírni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!