Miért olyan nehéz rábeszélni az embereket, hogy tanuljanak valamit és változtassanak?

Hát, akkor menjen máshova, egyszerű. Ha tanultabb emberek között akar dolgozni, akkor máshogy nem fog menni: tanulnia kell neki is. Ha nem akar 3 műszakot, arra azért van tanulásmentes megoldás is. Ha meg másféle típusú munkát akar, mert ez "szar", akkor is kereshet másik munkahelyet ugyanilyen szintű végzettséggel. Ez van.

Egyébként az, hogy valaki panaszkodik, még nem jelenti azt, hogy valóban megoldást keres a problémájára - főleg nem azt, hogy neked kéne megoldást találnod rá. Lehet, hogy egyszerűen csak megkönnyebbül, ha időnként jól kipanaszkodja magát és van, aki meghallgatja. Mondjál neki ilyeneket, hogy "Tényleg?", "Nahát!", "De hiszen ez feháborító!", meg hasonlók, mindjárt jóban lesztek. ;-)

Azért nehéz rábeszélni az embereket, mert a legtöbb ember teljesen más mintákat, probléma megoldási módszereket és világképet sajátítottak el. Ami nem illeszkedik ebben a gondolkodási rendszerbe, azt sokkal nehezebben fogadja el mástól, csak mert ő ezt mondja, mint amit a családjában, környezetében, saját életében működőképesnek tapasztalt.

Ezek a tapasztalatok nagyon sok esetben negatívak és lekorlátozóak (lásd még tanult tehetetlenség). Próbálkozott valamivel, nem úgy sült el, ahogyan gondolta és ebből levon magának egy korlátozó következtetést: ez nekem nem megy, nem működik, úgyse sikerül, hiába próbálnám, stb. Ehhez a világképhez aztán tök egyszerű magának önigazolást találni akármilyen kudarcban. Bármiben vall kudarcot, abban könnyű megtalálni, miért nem érdemes neki azzal a dologgal foglalkoznia és így nem is kell azt keresnie, hogy esetleg nem is az iránnyal, hanem a módszerrel volt a gond.

Pl. Úgy ahogy megpróbál valamit csinálni, nem megy és igazoltnak látja, hogy ez nem neki való, vagy számára nem megoldás. Pedig lehet, hogy csak nem jól próbálta elsajátítani, vagy ha megtanulta, akkor kihasználni.

Ez a fajta gondolkodás azért különösen káros, mert nagyon könnyen visszavezeti bármiből, hogy "Lám, nekem ez se megy, az se megy, bezzeg mások mennyivel szerencsésebbek, hogy nekik működik, nekik milyen könnyű dolguk van ezzel."

Ahelyett, hogy olyan mindsettel állnának a dolgokhoz, hogy "Lám másnak működik, ami nekem nem, nézzük vajon mi az, amit ők máshogyan csinálnak, hátha el tudok valamit tanulni tőlük és rájöhetek, hogyan tudna nekem is összejönni."

Ha valaki évtizedeken keresztül hallgatja, hogy "te ilyen vagy, olyan vagy", "a világ így működik, úgy működik", "így lehet érvényesülni, úgy lehet érvényesülni" és főleg évtizedeken keresztül lát maga előtt különféle kedvezőtlen példákat a szülők, család, barátok, ismerősök életében, azokat az élményképeket és probléma megoldási stratégia mintákat nagyon nehéz rövid idő alatt felülírni.

Ezért lenne nagyon fontos egy sokkal jobb oktatási rendszer, ami többek közt ezekben a dolgokban is több hasznos mintát és információt ültet el az emberekben. Persze önmagában az oktatási rendszer sem tehető mindenért felelőssé, mert a személyiségfejlődés jelentős része már azelőtt lezajlik, hogy a gyerek egyáltalán eljutna az iskoláig.

Pl. Akit már csecsemőkorában elrontottak azzal, hogy elkényeztetik és mindent megkaphat, csak hisztiznie kell érte, azt később az iskola és bármilyen más nevelés is csak nagyon nehezen, vagy inkább egyáltalán nem képes erről leszoktatni. Főleg, ha aztán a szülők még az iskolában is beállnak a hisztik mögé és inkább megszégyenítik a tanárt, hogy a gyereküknek legyen igaza, minthogy segítenék benne, hogy legalább a tanár korrigáljon valamit az addig elrontott nevelésén...

Magyarországon ráadásul általánosan is erős a panasz kultúra, több generációs hagyománya van annak, hogy mindig mindenért másokat okolunk ahelyett, hogy a saját cselekedeteinkben keresnénk a problémáink forrását, vagy legalább a megoldásukat. Az sem segít ezen, hogy a legtöbb ember fejében és gondolkodásában még mindig nem történt meg a rendszerváltás. Történelmi okai vannak (hosszan elnyúlt feudalizmus, amiből szinte átmenet nélkül szocializmusba csaptunk át és a kapitalizmust is valós polgárság és érdemi társadalmi átalakulás nélkül próbáltuk megvalósítani), de amíg mentálisan nem indul el a polgárosodás és a cselekedeteinkért, sorsunkért történő felelősségvállalás, addig az emberek pártpolitikai oldalaktól függetlenül mindig külső tényezőktől, mások kegyeitől fogják várni, hogy helyettük hozzanak számukra jó döntéseket. Ez a gondolkodás pedig szükségszerűen másokra panaszkodáshoz vezet, hiszen mindig másoktól várjuk, hogy megoldják a mi életünket és ha az nekik nem számunkra megfelelően sikerül, akkor csak panaszkodás lehet belőle.

A nyugati társadalmak fejlődésében nem véletlenül volt mindenhol akkora jelentősége valamilyen polgári forradalomnak, a feudalizmus legalább részleges, vagy teljes megdöntésének, hogy az emberek saját kezükbe vehessék az irányítást és a saját részvételük révén boldogulhassanak. Ennek felbecsülhetelten jelentősége van abban, hogy nem csak a politika és közügyek működését egészen máshogyan értékelik, mint nálunk, hanem abban is, hogy a magán sorsok, eredmények értékeléséhez is teljesen máshogyan viszonyulnak.

"A nyugati társadalmak fejlődésében nem véletlenül volt mindenhol akkora jelentősége valamilyen polgári forradalomnak, a feudalizmus legalább részleges, vagy teljes megdöntésének, hogy az emberek saját kezükbe vehessék az irányítást és a saját részvételük révén boldogulhassanak."

Na azért annyira nem kell elájulni tőlük, akik egyre inkább alapjövedelemben, vagyis kommunizmusban gondolkodnak...

"nyelvtudás pl angolus csak arra jó hogy eredeti nyelven tudod nézni a south parkot"

Neked lehet, hogy csak erre jó. Nekem megélhetést is jelent. Évtizedek óta a magyar átlag felett megélek a nyelvtudásomból és már jó ideje valutában kapom a fizetésem, így a nyelvtudásomnak köszönhetően a forint árfolyama is kevésbé zavar.

Én mondjuk a South Park mellett szakirodalmat is eredetiben olvasok. Sőt fordítom is azok számára, akik nélkülem nem értenék itthon. Viszont mivel én a szakirodalom szerzőivel és az őket foglalkoztató cégekkel is tudok a saját nyelvükön kommunikálni, így a külföldi munkalehetőségek is engem találnak meg, nem azokat, akik csak fordításban jutnak hozzá az információkhoz.

Az meg, hogy a South Parkot (és a szakirodalmat is) hány féle nyelven vagyok képes megérteni akár többszörösére is növelheti a lehetőségeim számát is, de akár a fizetésemet is.

Vannak nekem is hiányosságaim, amiken mások esetleg röhöghetnek rajtam. (Pl. nincs jogsim, így kocsim sem) Csakhogy engem ezek a hiányosságok nem korlátoznak sem a munkámban, sem abban, hogy elérjem a céljaimat. Így panaszkodnom sincs miért miattuk. Ha esetleg egyszer majd zavarni fognak, akkor meg nem panaszkodni fogok miattuk, hanem változtatok rajta.

Viszont miközben mások rajtam röhögnek és a saját helyzetük miatt csak panaszkodnak, addig én több féle nyelven egyre újabb tudást és szakértelmet szerzek. Amikkel az én tudásom válik egyre értékesebbé és jobban megfizetetté a munkaerő piacon.

A döntés meg a tiétek. Arról is hogy milyen nyelven nézitek a South Parkot, arról is, hogy csak a South Parkot nézitek, vagy mást is tanultok, meg arról is, hogy a megoldást keresitek a problémákra, vagy inkább csak panaszkodtok miattuk...

A legtöbb magyarba bele van nevelve tanult tehetetlenség, lustaság, vagy nem tudom, minek nevezzem, dumálni nagyon tudnak, a gyakorlatban viszont nem tudnak és nem is akarnak bármit tenni.

A nyelvtudás és a fogyás két olyan téma, ami ragyogóan mutatja a meglehetősen beteg magyar mentalitás. Záporoznak az gyerekes kifogások. Inkább próbálják csökkenteni a nyelvtudás jelentőségét vagy bebeszélni maguknak, hogy drágák az egészséges ételek/nincs idejük lefogyni.

Ez egy borzasztóan gyerekes társadalom egyszerű emberekkel.