Az ember alapból miért negatív? Miért kell megerőltetnie magát, hogy pozitívan gondolkodjon? Miért nem a pozitív az alap?

Csecsemőről írtál.

Egy csecsemőnek testi közelségre van szüksége igazán.

Illetve táplálékra.

Ajánlom olvasásra:

Jean Liedloff: Az ​elveszett boldogság nyomában - A kontinuum-elv c. könyvet.

21-es, kérdező.

A boldogság egy tudatállapot. Sok embernek van pénze, mégis elégedetlen, mert értékrendi válság van, mert a média mossa az emberek agyát, lásd fogyasztói társadalom.

Az emberek nagy része ősember szép ruhában, így céljai kimerül az ösztönök kielégítésében. Szellemi igényei nincsenek. Tisztelet a kivételnek.

Láthatod, mégis boldogtalanok, de az okot már nem veszik észre.

Ok: hiánycikk az érzelmi, gondolati tudatosság.

Értetted, amit írtam?

Ha össze kéne foglalni, amit írtam a 23-as válaszomban, hogyan foglalnád össze?

Nem hiszem, hogy a pénz megoldana akármit. Biztos nem mindenkinél igaz ez, de azt látom, hogy aki fobtosnak érzi magát, és élvezi a munkát azok elégedettek, akik meg akár jól élö semmittevök (ismerek ilyet) az meg nem boldog, elégedett, mert nem fontos senkinek, amit csinál, igazából semmilyen tevékenységért nem lehet elismerni.

Belül az ember pontosan tudja, hogy megtett mindent avagy nem, aki kihozza magából a maximumot, az sikertelenség esetén is nyugodtan mondhatja magának, hogy mindent megtett, mert így is volt, aki nem, annak még ez a nyugalma sem lehet meg.

Szóval szerintem csak az aktív tevékenység fontos.