Csak én látom úgy, hogy a férfiak le vannak maradva a nőkhöz képest sok téren?
Ha körbenézek az ismerősi körömben, a nők úgy általánosságban értelmesebbek, életrevalóbbak. Több nővel tudtam eddig sokrétű témákról beszélgetni, több dolog érdekli őket, kíváncsibbak.
A nők általában szorgalmasabbak és céltudatosabbak, a legtöbb nő ismerősöm a húszas évei elején például már rég elköltözött otthonról, sokan egyedül élnek, több olyan nőismerősöm is van, akik egyedül tartják fent magukat évek őta, pedig még csak a húszas éveikben járnak. Egyik munkatársam például 26 éves, de már három országban élt teljesen egyedül. Látok rajtuk egyfajta talpraesettséget, amit sokkal kevesebb férfiban látok.
A férfiak körében nagyon elterjedt a nihilizmus, sokan még a húszas éveik végén is bőven otthon élnek és konkrétan az anyjuk főz rájuk. Ilyet nőtől én még életemben nem láttam.
Van még egy dolog: Azt vettem észre, hogy rengeteg férfi borzasztóan érzékeny lett, rengeteg lelkileg labilis férfit ismerek. Nagyon könnyen megsértődnek, borzasztóan sérülékeny az önérzetük, könnyen fenyegetve érzik magukat sikeres, vicces, intelligens nőktől. Ez egy nagyon elterjedt jelenség.
Azt látom összességében, hogy a nőknél elindult az elmúlt évtizedekben egy óriási ugrás mind intelligenciában, mind műveltségben, ambícióban, a férfiak elég nagy hányada viszont kifejezetten primitív, egyszerű szinten maradt meg. Sok férfi átadja magát a pornófüggőségnek például, sokuk szerintem annyira agresszív lett (verbálisan és néha sajnos fizikálisan is), hogy egyszerűen használhatatlanná váltak a társadalom számára. Az agyuk működését és a racionális gondolkodást teljes mértékben elynomják náluk az ösztönök, a nők ezzel ellentétben sokkal stabilabbak, egyensúlyban vannak önmagukkal és mennek előre.
Nézzük meg például, hogy mostanság (főleg az USA-ban) mennyire elterjedtek a lövöldözős ámokfutások, amiknek javarészét lelkisérült, esetleg nők által visszautasított férfiak követik el. Egyszerűen azt látom, hogy rengeteg fiú/férfi nem képest lépést tartani a világgal. Nők is megzuhannak néha, amikor megviseli őket az élet, nyilván, de ilyen szélsőséges kilengéseket sokkal ritkábban látni nőknél. Miért lehet ez?
A feminizmus szerintem borzasztóan rossz hatással volt a férfiak magas százalékára, rendesen előhozta balőlük a gyengeséget és a jellemtelenséget, úgy látom, hogy nagyon sokuk nem tud azzal megküzdeni, hogy már nem ő diktál, csak azért, mert farokkal a lába között született. Képtelenek ezzel a folyamattal megbékélni, és ezt nagyon szomorú látni, hogy mi lett belőlük, milyen irányba képesek elindulni emiatt. Például hogy sokan agresszióval próbálják visszaszerezni az irányítást.
Ez nem provokáció, mindkét oldalon rengeteg kivétel van, rengeteg idióta nő és kifejezetten normális férfi is van. Én rengeteg értelmes férfit ismerek. Csak gondolatindítónak szántam. Ti is észrevettétek ezt? Vagy esetleg az ellenkezőjét?
"Több nővel tudtam eddig sokrétű témákról beszélgetni,"
Véééletlenül sem lehet ebben seeemmi torzító hatás amit kifelejtesz.
Csak pár tipp:
-nőkkel eleve gyakrabban kezdesz beszélgetést valamilyen oknál fogva. Ne adj Isten, pont a velük szembeni elfogultságod és pozitív előítéleteid miatt. Értelemszerűen ha 10 beszélgetésből 7-et nővel kezdeményezel akkor ott statisztikailag nyílvánvaló hogy darabszámra több értelmes nőt fogsz találni mint férfit.
"több dolog érdekli őket, kíváncsibbak."
Te kevered a beszédességet a kíváncsisággal. A nők többsége felszínesen fecseg bárhol bármikor bárkivel. És ha te elég intenzíven, elég nagy önbizalommal lököd a dumát valamiről, akkor azt fogja hallgatni a beszélgetőpartnered.
Plusz, a férfiak nem szeretnek érdektelen dolgokról fecsereszni (pl asztrológia, meg ilyen ezóval átitatott önfejlesztő hülyeségek) emiatt már kevesebb témáról tudsz egy átlag férvival beszélgetni mint egy átlag nővel.
"nagyon elterjedt a nihilizmus"
Tündérbogaram, menj ki Ozorára, Szigetre, vagy bármi fesztiválra és nézd meg mit művelnek a 18-30 éves lányok/nők.
Ha beekizve random idegenekkel kefélés nem nihilizmus akkor nem tudom mi az...
Egy nagy különbségre hívnám fel a figyelmet: a dolog nyíltságára. A nők tagadják ha nihilisták, vagy volt egy nihilista korszakuk, a férfiak többsége pedig nem csak hogy nem tagadja de társaságban kifejezetten nagy lelkesedéssel sztorizik is róla!
A férfiak nagyon szívesen elsztorizzák társaságban (nyílván nem idegeneknek) hogy "...és 10. osztályban így meg úgy szétcsaptuk magunkat nagypapa házipáleszával", "...így meg úgy lecumiztattam egy csajt abban a házibuliban", etc.
Nők mélységesen hallgatnak az ugyanilyen kaliberű dolgaikról.
Ha visszagondolunk gyerekkorunkra, sokkal többet hallhattuk mind anyánktól vagy nagyanyánktól a "mit fognak gondolni a szomszédok???!!!" frázist mint apánktól vagy nagyapánktól.
A nők elképesztően hiúk, és ehhez hozzátartozik a szende szűziesség képének fenntartása is. A pasiknak pedig pont hogy a balhés sztorik előadása az érdeke a rosszfiús vagány imázs megalapozásához.
"A nők általában szorgalmasabbak"
Jah... jobban betörhető kis droidok. A férfiak nem feszítik meg magukat értelmetlenül.
Egyetemen is ezt tapasztaltam minden csoportomban, minden kurzuson, és egyéb szakokon tanuló ismerősöknél is ezt láttam végig, hogy a lányok képesek gyomorrákot kapni a megfelelni akarás során, a srácok meg negyed annyi stresszel és négyszer több szabadidővel megcsinálják ugyanazt a szakot.
Annyi max a különbség, hogy a lányoknak 4,8-as lesz az átlaga, a srácoknak 4,2-es.
És? Ki a kénköves istennyilát érdekli ez? :D :D :D
A munkaadó talán rá fog kérdezni egyetem után hogy "Megmutatná a másodéves kori neptunban rögzített jegyeit?" XD
A kutyát nem érdekli majd.
És annyiszor láttam ezt, hogy teljesen céltalan, nem ráépülős tölteléktárgyakra is úgy magoltak egész heteket lányok, hogy nem tudtam megérteni mi a fenének.
És nem, nem azért mert érdekelte öket.
Biológia szakon voltam, mindenki rühellte a föld és talajtant mert egy számunkra jóformán teljesen indokolatlan tárgy volt. Én tanultam rá mondjuk 3 napot, átmentem azt hiszem 3-assal, csajok többsége meg hetekkel előtte már szétstresszelte az agyát.
Szóval jah. Szorgalmasabbak, mert a kis droid fejükkel azt hiszik hogy mindent 150%-osan kell megcsinálni. Akkor is ha energiapazarlás az egész.
"és céltudatosabbak, "
Na ez az év vicce :D
Szerinted miért lányokkal van tele állandóan minden ilyen "találd meg önmagad" önsegítő csoport?
Szerinted miért nőknek íródik az életvezetési tanácsadó könyvek 90%-a?
Szerinted miért nők járnak couch-okhoz többségében?
Szerinted miért nőkkel van tele az ilyen céltalan, használhatatlan művészetis, meg bölcsész stakok 100%-a, amiket a lediplomázók 90%-a nem fog tudni semmire sem használni, mert nem kell belőlük évente több száz új munkaerő a piacra?
Szerinted 10 lányból 9-nek miért az a bemutatkozója társkereső appokon hogy "fogalmam sincs mit csinálok itt"?
Ember, te nem csak hogy szemellenzőt hordasz de konkrétan sálat kötöttél a szemedre...
Nem. A nők nem céltudatosabbak. Erről konkrétan már olvastam kutatást is, valami decision-making process by gender, vagy ilyesmi volt a címe. A lényeg: a nőknek gyengébb az akaratereje, gyengébb a döntéshozatali készsége, és érzelmibb alapon döntenek. Pont ezért van kevés női CEO vagy magas szintű politikus.
A dolgozó a méhkaptárból szerep jobban illik a legtöbb nőre.
"legtöbb nő ismerősöm a húszas évei elején például már rég elköltözött otthonról, sokan egyedül élnek, több olyan nőismerősöm is van, akik egyedül tartják fent magukat évek őta, pedig még csak a húszas éveikben járnak."
Elmondom mi szokott lenni az általános menetrendje egy 20-25 közti csajszinak:
Talál egy magánál kb 5-6 évvel idősebb, már rég dolgozó pasast, és vele összeköltözik.
Így jön ki a statisztikákból hogy a nők hamarabb költöznek otthonról mint a férfiak.
Amúgy nem tudom te hol szocializálódtál, de biosz szakon konkrétan az átlag bioszos (nemtől függetlenül) anyu-apu pénzén élt albiban vagy koleszban, és hétvégenként tűzött haza hogy meleg ételt tudjon enni.
Kedvencem az a koleszos húszonvalahány éves kiscsaj volt aki a koleszból 200km-re hazavitte a szennyesét mert nem tudott a koleszban mosni XD (volt 5 nagy teljesítményű mosógép is).
De úgy en bloc ezzel az örökkévalóságig elhúzódó egyetemistáskodással a fiatalok nemtől függetlenül egyre később szakadnak le szüleikről.
Volt jegyesem is, otthon dekkol szüleivel, miközben én 18 éves korom óta albikból albikba mentem (most 25 vagyok).
Volt már olyan lakótársam is (nő) aki HARMINCKÉT évesen is szüleihez járt haza az albi szobájából hétvégékre, mert kb a 14. félévét csinálta egyetemen franc se tudja mennyi megszakítással...
Egy másik ismerős csaj a biosz MSc-jét csinálja már vagy 10 éve... párjának a családjához költözött, az ő nyakukon él.
Persze ez papíron ugye úgy jelenne meg a statisztikában hogy "elköltözött otthonról".
"Egyik munkatársam például 26 éves, de már három országban élt teljesen egyedül."
Ilyenkor mindig csak annyit kérdezek vissza: minek?
Az a fura az ilyen traveladdict csajokban, hogy aztán csak visszakeverednek Magyarországra idővel...
Vagy ha esetleg tényleg kinn maradnak, akkor is, milyen életet élnek?
Lett saját háza? Nem. Lett akár csak saját lakása? Nem.
Ugyanúgy albérletben tengődik, max annyi hogy 30-40%-al jobban keres.
Én Magyarországon is jól elboldogultam, nincs anyagi gondom, és pusztán mert divat vándorcigánykodva össze-vissza lakni a világban, csak ezért nem fogok kiköltözni messze az ismerőseimtől, és attól a nyelvi közegemtől.
Ilyet nőtől én még életemben nem láttam"
Burokban élsz, azért.
"Azt vettem észre, hogy rengeteg férfi borzasztóan érzékeny lett, rengeteg lelkileg labilis férfit ismerek"
Tündérvirág, nézz már rá egyetlen egyszer egy tematikus pszichés-mentális betegségekkel foglalkozó fb csoportra.
A 99% 30-50 év közti nő.
Annyira elfogult vagy, hogy nem tudom felfogni mi miatt válhat ennyire valóságtól eltávolodottá valaki.
"...hogy egyszerűen használhatatlanná váltak a társadalom számára."
És akkor ezek után akarja nekem bemesélni valaki hogy nincs gender bias, és nincs olyan hogy nősovinizmus XD
Ez echte egy 1930-as évekbeli tisztogatásra buzdító propaganda plakát szövege is lehetne.
Eddig is fájadalmas volt olvasni, innentől már nem csak fájdalmas de céltalan is, mert simán csak egy torzult femináci sablonos szövege az egész.
"Az agyuk működését és a racionális gondolkodást teljes mértékben elynomják náluk az ösztönök, a nők ezzel ellentétben sokkal stabilabbak, egyensúlyban vannak önmagukkal és mennek előre."
Ezt mondja az a nem, amelyik havonta 5-7 napra full lelki roncs, mert a hormonok szétcseszik a valóságérzékelésüket XD
Jó'van :D
Amúgy meg, bizonyára az a legjobb bizonyíték a nők "lelki stabilitására", hogy a borderline betegek 75%-a nő, a testönképzavarosok közt 1,7x több a nő mint a férfi, és a hangulatstabilizátorok túlnyomó részét is nőknek írják fel.
Ja, meg ki ne hagyjuk a rettenetesen magas EQ-t párválasztáskor.
Valahogy a nők többsége ösztönösen egy szubdomináns pózba tereli önmagát, és tudatalatt egy agresszívabb, macsóbb, nárcisztikusabb férfi karakterrel tudja validitálni önmagát.
"Ez nem provokáció".
Ez valóban nem az, mert ezen csak nevetni lehet :D
Én nem így látom. Valószínűleg a te mikrokörnyezetedben így van, azért általánosítod így le. Statisztikák szerint viszont az igazán kiemelkedő elmék a férfiak között vannak. Több a zseni, ugyanakkor a pszichopata is. kevesebb az átlagos képességű. Nőknél viszont sokkal jellemzőbb, hogy valaki teljesen átlagos intelligenciával rendelkezik, kevesebb a zseni és a kattant is, ezáltal a bűnözők sem tőlük fognak nagyrészt kikerülni.
Én inkább azt látom, hogy a nők hosszútávon sokkal sérülékenyebbek. Az okos, karrierista, önállónak tűnők is ez bizonyos kor felett összeomlanak, ha nem találnak maguknak legalább valami balfék férfit, aki támogatja őket érzelmileg. A férfiaknak erre kevésbé van szükségük, ők jobban el vannak magukban illetve a barátságaik is időtálóbbak, így nincs akkora szükségük egy szerelmi kapcsolatra.
#1 Egyébként ez a pletyka dolog jogos, nők körében én is gyakrabban találkoztam a rivalizálással, egymás kibeszélésével, fúrásával. Egy munkahelyemen csak nő volt a csapatban, és amint kiment valaki az ajtón, ment a fikázás. Ez sajnos egy elterjedt jelenség, ami a nőkre jellemzőbb, mint a férfiakra. Ennek sem értem az okát, vajon ez a nők természetének a része, vagy valamilyen szinten társadalmi nyomás, hogy más nőkben ellenséget lássanak?
#2 Szerintem csak a nők nagyon kicsi része esik át a ló túloldalára, de ők a leghangosabbak. A legtöbb nő, akit ismerek, teljesen normálisan áll a témához, nem vár különleges bánásmódot csak azért, mert ő nő.
#6 Igen. Egyébként a neveltetést nem is említettem, de én eddig azt, hogy a férfiak lustábbak, mint a nők, a neveltetéshez kötöttem. Sok fiúval gyerekkora óta elhitetik, hogy ő a kiskirály, az anyjuk elkényezteti őket felnőttként is, buborákban élnek. Nyilván ezután nem lesz sok motivációjuk önállósodni. Azok a férfiak, akiket jobban megviselt az élet, talpraesettebbek lesznek. Ez mondjuk nőknél is igaz.
#7 Tipikus példa, ha nincs érv, akkor jön a leszbizés meg a feminácizás, macskásnénizés, dagadtozás stb. Nekem speciel nem ártottak a férfiak, én csak egy jelenséget vázoltam fel, amit magam körül tapasztaltam. Bármit meg lehet cáfolni ebből, többen meg is tették.
#8 Azért az, hogy egy nő összejön egy olyan gazdag palival, aki azonnal megoldja a pénzügyi problémáit, viszonylag ritka, általában ez nem egy reális opció, hogy majd fogok egy gazdag palit aztán jó lesz. A legtöbb nő nem fog magának egy ilyen férfit, mert nincs is akkora választék, azok a férfiak a saját köreikben mozognak, meg azért a nők döntő többsége a kapcsolatokat nem tranzakciónak látja, hanem első sorban érzelmi kötődésnek.
Felesleges volt kiírnod a kérdésed, mert az utolsó bekezdéssel meg is válaszoltad, ebből csak annyit tudtunk meg, hogy az ismerősi körödben sok kevésbé önálló/talpraesett férfi van.
Sima általánosítás kiszínezve, ne agyalj sokat ilyen jellegű témákon, csak a saját idődet rabolod.
Kb 1-2 nap múlva 10+ oldalas lesz ez a kérdés, és kb a semmin fogtok vitatkozni :D
Egyébként ha már felvetült a neveltetés topik is, akkor vizsgáljuk meg mi miatt lehet egetrengető önbizalma némely nőknek.
Kezdjük az alapoktól: kislányok és kisfiúk az óvodában.
Egy kislány mit kap ha felsérti a térdét az udvaron?
Körbeugrálja egyszerre három dadus, és mindenki csitítgatja halk hangon, vígasztalgatja, figyelmet fordít rá.
Egy kisfiú mit kap: "Katonadolog".
Letörlik a vért, kis betadin, sebtapasz, szevasz.
Ez bagatel példának tűnhet, de jól rávilágít a különbségekre, hogy mit tapasztal a környezetétől már kisgyerekkorában egy kislány és egy kisfiú.
A kislány azt éli meg, hogy alapértelmezett, hogy vele foglalkoznak, az ő belső fájdalmait, szomorúságát, szorongását a környezete igyekszik gyógyítani, és sosincs olyan hogy magárahagyják.
A kisfiú már kiskorától kezdve egy poroszosabb elbírálásban részesül, az érzései (sírás) elnyomására nevelik, és a "valamilyen ideálnak" való megfelelés a mérce amit meg kell ugrania, különben "olyan vagy mint egy kislány".
És ez kíséri végig mindkét nemet a maguk egyedfejlődésén.
Aztán beüt a pubertás, a kislányok pár évvel hamarabb elérik a női szépség legmagasabb pontját, tulajdonképpen 18 éves korukra már teljesértékű nők lesznek, a fiúk pedig a nyers biológiai valójuk miatt egyszerűen félkészek akkor még. Nem férfiasak, legalábbis egy 30 éves ereje teljében lévő férfinak a nyomába sem érnek.
A környezetétől egy kamasz lány többnyire (ha nem kifejezetten kövér vagy nem kifejezetten igénytelen) folyton bókokat kap, ami egyértelműen ego boost. Egy férfi eleve egész élete alatt sokkal kevesebb bókot kap a megjelenésére, azt is inkább 25 után mikor már a másodlagos nemi jellegei maszkulinná tették.
Sőt, fokozom még! A nőknél alacsonyabban is van a léc hogy nőies lehessen.
És itt szó szerint alacsonyabban van a léc. Egy nő tud 150 centivel is csinos, tündéri lenni. Egy férfi nem. Egy férfi az jóformán el van könyvelve egy genetikai kudarcnak 170 centi alatt.
(Hála az égnek hogy 185 vagyok... eskü, nem tudom mit tennék azon férfi ismerőseim helyében akik 170 alattiak. Vagy szét kell gyúrniuk magukat, vagy melegek lesznek vagy nemtom...).
Szóval egy férfinek a lelki fájdalmait már kiskorától kezdve kisebb érdeklődés övezi, valamennyire szégyenként is kezeli a környezete, és még a testi adottságait is jócskán kamaszkora után kezdik el értékelni... ekkor pedig már rég lezárult a személyiségfejlődés első 20 éve amik a legfontosabbak lennének...
Na ezért van az hogy ekkora arca lesz némely nőknek.
Ha értelmes nő lennél, nem feltételeznél nemi különbségeket az emberi minőségben.
Gyakorlatilag a társadalom felét a neme miatt diszkvalifikálod...
Én írtam az első választ, pont ezért nem bírom a nők többségét, akikkel eddig találkoztam, mert hasonlóan vélekednek magukról (és nagyon bízom benne, hogy csak rossz a merítés és ez csak az ilyen fényesre nyalt pályakezdő picsák szindrómája). Vegyetek már vissza a rohadt nagy arcotokból és a saját sztárolásotok helyett vegyétek már észre a többi embert basszus. Komolyan azzal kell lejáratni a női nemet, hogy hülye vagy az összes létező témából, amivel érvelni próbálsz? Vegyél a kezedbe pár publikációt, ami tartalmaz összehasonlítást a nemekről. Pár dologban különbözünk, de semmivel nem vagyunk különbek. Jobb lenne, ha társat látnál másokban, nem ellenséget, mert így belőled lesz az, még a vélt udvartartásod szemében is.
#17 Ez érdekes, hogy mindenki a saját csoportját látja hátrányosabb helyzetűnek. Én például gyerekkoromban nem tapasztaltam, hogy én bármilyen különleges bánásmódot kaptam volna, mert lány vagyok és nem fiú. A kisfiúkat is ugyanúgy ápolgatták. Nekem kislányként is mondtak olyat, hogy katonadolog, sőt, engem ordítottak is le, mert nem tudtam bekötni a cipőfűzőmet, és milyen dolog ez, már nagylány vagy. Senki nem sitápolt, csak mert lány vagyok.
Ellenben olyat tapasztaltam, hogy az én viselkedésemet sokkal jobban korlátozni akarták, mint a kisfiúkét és engem sokkal inkább akartak egy bizonyos boxba belekényszeríteni, bár főleg idősebb nők, óvónénik, nagymamák. Például amikor a kisfiúk belefeküdtek a homokba, vagy legurultak a füves dombon. Nekem például azt mondták, hogy ezeket ne csináljam, mert egy kislány nem viselkedik így, koszos lesz a ruhám. Kiskamasz koromban már rám szóltak, hogy ne lógjon ki a melltartópántom, meg ne hordjak rövid szoknyát. Szerintem egy 12-3 éves lánynak kicsit elb#szott dolog ilyet mondani, az én testem nagyon későn lett nőies, annyi idősen egy alaktalan deszka voltam. Káros dolog egy kiskamasz lányt ennyi idősen szexualizálni, mert akkor abban a gondolatban fog felnőni, hogy az ő teste valamiért eredendően mocskos, amit el kell takarni. Ezek is apró példáknak tűnnek, de ha folyamatosan ezt tapasztalja valaki gyerekkora óta, akkor mindeféle komplexuasi lesznek később, ahogy sok nőnek vannak is.
Én személy szerint nem tapasztaltam, hogy alapértelmezetten többet segítettek nekem, mint a fiú testvéremnek, ellenben azt igen, hogy eleve őt szánták sikeres embernek, engem meg "csak" sikeres nőnek, ami valljuk be, nem ugyanaz, mert a sikeres nő itt azt jelenti, hogy sikeresen férjhez megy. Nekem ezt szánták, senkit nem érdekelt, hogy én mire vagyok képes.
"Aztán beüt a pubertás, a kislányok pár évvel hamarabb elérik a női szépség legmagasabb pontját, tulajdonképpen 18 éves korukra már teljesértékű nők lesznek, a fiúk pedig a nyers biológiai valójuk miatt egyszerűen félkészek akkor még. Nem férfiasak, legalábbis egy 30 éves ereje teljében lévő férfinak a nyomába sem érnek."
És ez jó dolog, hogy egy 18 évest teljesértékű nőnek néznek (például gyakran évtizedekkel idősebb férfiak is)? Az nem történik esetleg meg, hogy később majd ugyanezeket a nőket fogják selejtnek gondolni, mert megütötték a 35-öt? Én mindig meglepődök azon, hogy ezt a "nő=szépség/szex, míg a férfi=tapasztalat/teljesítmény" jelenséget csak kizárólag férfiak elleni diszkriminációnak gondolják, holott a fiatal kori szexualizálás, a szavatosságát elvesztő húsdarabként kezelés legalább ugyanannyira káros a nők pszichéjére, mint a férfiak huszonévesen kisfiúként kezelése.
"Sőt, fokozom még! A nőknél alacsonyabban is van a léc hogy nőies lehessen.
És itt szó szerint alacsonyabban van a léc. Egy nő tud 150 centivel is csinos, tündéri lenni. Egy férfi nem. Egy férfi az jóformán el van könyvelve egy genetikai kudarcnak 170 centi alatt."
A nők szeretik a magas férfiakat, a férfiak meg az alacsony nőket. A fogalmazásod nem jó - 150 centivel tud a nő igazán tündéri lenni a férfiak szemében, nem "akkor IS". 175+osan már annyira nem gondolják tündérinek. Én 180 vagyok nő létemre, sokszor neveztek yetinek tinikoromban. A magas nők ugyanannyira perifériára tudnak szorulni, mint az alacsony férfiak.
Ha átvitt értelemben nézzük, hogy alacsonyan van a léc, az úgy nem igaz. A női szépségideál gyakran egyenlő az önsanyargatással, beavatkozások tömkelegével, egy egész iparág épül a nők alacsony önbizalmára. Miért akarnak a nők például betegesen fiatalosan kinézni? Azért, mert fiatal koruk óta azt érzékeltetik velük minden irányból, hogy akkor értékesek, ha fiatalosak, üdék és szépek. Miért? Mert a nő egyetlen értéke a szépsége. Ez nem káros?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!