Tényleg alkalmatlan lennék a vezetésre?
Sziasztok!
Lassan 30 éves vagyok, nincs jogosítványom. Mindig megmagyaráztam magamnak, másoknak amikor kérdezték, hogy környezetvédelmi, pratikussági okokból nem akarok jogosítványt, de persze ez csak részben volt igaz.
Roppantul félek a vezetéstől.
Kiskoromban egyszer vezettem egy gokartot és teljesen széttörtem.
Azóta kerülöm a gondolatot is.
Az életben viszont nem egyre jobban zavarnak az emberek és a tömegközlekedés. A feleségemnek van jogosítványa, de sosem kérem meg rá, hogy ide oda vezessen, sőt ő is inkább buszosok, gyalogol amikor teheti.
Tudnátok nekem tanácsot adni, főleg azok, akik átmentek rajta, hogyan küzdhetem le?
Köszönöm!
Nekem elsőre meg lett a B és még a C kategóriás jogsi is, oszt a B oktatóm folyamatosan csak beszólogatott.
"Hő, pedig ide bármelyik lány beállna elsőre"
Oszt akkor k{vetkező órán meg jött egy másik srác is, hogy "megmutassam hogy kell rendesen parkolni, mert múltkor is tök faszán ment" 🤦♂️
Sokan sokfélék vagyunk. Én 15 éve simán megszereztem a jogsit, nulla hibával, a minimális kötelező oraszammal Budapesten.
És mégsem vezetek. Egyszerűen halalfelelmem van például a Hungária körúton még utaskent is. Abszolút nem értem az okát, mert sose keveredtunk balesetbe.
Egy évig vezettem a jogsi megszerzése után, de jobbnak láttam a többi közlekedő biztonsága miatt, ha ennyire félek, inkább nem vezetek.
Attól félek egyébként, hogy egy hirtelen veszhelyzetben nem a megfelelő reakcióm lenne.
De igaza van mindenkinek, ne így indulj neki. Inkább felj egy kicsit most, és később legyél bátor, ne úgy mint én.
Na kérem... én is 30 évesen csináltam meg, körülöttem csupa tizen-huszonéves :P
Az oktatóm egyszer azt mondta: "El sem tudom képzelni, hogy van az életnek olyan területe, ahol a te logikád megállja a helyét." ... ezt nehéz elfeledni. Ennek ellenére megcsináltam, lett autóm és napi 110 km-t vezettem munka miatt. Már nincs autóm és nem vezetek (12 év telt el azóta), de legalább megtudtam, hogy ugyanúgy képes vagyok rá, mint sok más tökkelütött. :P Szóval vsz. neked is van remény. Csak tökösebbnek kéne lenni.
Én amúgy elképzelni nem tudtam, hogy én vezetni akarnék, tudnék. Egyszerűen nem éreztem, hogy akarnám. Aztán munka miatt megcsináltam.
És életem legjobb döntése volt.
Mióta jogosítványom van azóta mondjuk mások mellé nem szeretek beülni, még ismerős mellé sem, nem érzem magam biztonságban, tömegközlekedésen meg főleg nem. Egyszerűen tudom, hogy relatív jól és biztonságosan, ésszel vezetek, nyilván benne van, hogy hibázok vagy más hibázik, de szerintem elég jól sikerül minimalizálni még a legkisebb balesetek lehetőségeit is.
A te korodban én is pont itt tartottam. Már zavart, hogy nincs jogsim, de még nem vettem rá magam, hogy belevágjak. Most 37 vagyok, most tanulok. Hihetetlen béna vagyok!!! Utálom az egészet!!! Sajnos muszáj, mert ahol élek, ott alig van tömegközlekedés, és már töbször előfordult, hogy a gyerekeim nem tudtak ide-oda elmenni, mert busz nincs, a férjem meg nem ért rá szállítani őket. De nem hiszem, hogy a városszéli Auchannál valaha messzebb fogok merészkedni, ha egyszer végre a kezemben lesz a jogosítvány.
Most amúgy Pesten tanulok, borzalom.
Rengeteg jó válasz jött, és nyilván tudom én is, hogy bele kellene vágni, meg igazából a szakmákkal kapcsolatban is ugyanígy éreztem, aztán nekem lett a legjobb vizsgám (félre ne értsetek, nem felvágásból írtam, csak példaként).
Szerintem hamarosan rászánom magam, mert lehet környezettudatosan is csinálni ezt, meg igazából ez a labilis gazdasági és világhelyzet is arra ösztönöz, hogy ha gáz van, akkor tudjak cselekedni.
Köszönöm mindenkinek, aki válaszolt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!