A transzneműség miért nem számít tévképzetnek?

Ahogy elnézem mennyi sunyi fűben lapító transznemű meg liberális van az oldalon biztos a homokozót felpontozzák.Már csak azért is.

De mindegy a való életben tojással dobálnának meg a legtöbb helyen egy ilyen undormányt aki transznak hiszi magát, közben csak agyában van elállítódva a processzor nem is kicsit.

Én azt látom, hogy a túlzott liberalizmus, az élősködő hatalmi elit és csicskásai a médiás, politikusok, pedagógusok, stb. tesznek róla, hogy eltorzítsák a társadalmat.

Mivel az emberek legnagyobb része ősember szép ruhában, a szülők legnagyobb része nem ért a gyerekneveléshez, az oktatás színvonala is a béka segge alatt van az egész világon (mert nem csak a PISA eredmények a lényegesek, mikor egy csomó életre felkészítő tárgy hiányzik) így olyan mintát kapnak az emberek, hogy eltorzítja a személyiségüket.

Tisztelet a kivételnek.

deviancia: a megvalósított viselkedés mások számára feltűnést keltő, szokatlan, esetleg érthetetlen

distressz: a viselkedést produkáló egyén a boldogtalanság, a kellemetlenség érzését tartósan átéli

diszfunkcionalitás: az egyén képtelenné válik önmaga és társas kapcsolatai fenntartására, a munkavégzésben zavar áll be

veszélyeztetés: az egyén által megvalósított viselkedés a társadalomra és/vagy magára az egyénre nézve veszélyes

Tudom, hogy nem a legjobb forrás, de a wikipédia ezekkel a pontokkal határozza meg a pszichés betegségeket.

Deviancia: ez a legmeghatározóbb talán a transzneműeknél. De figyelembe kell vennünk, hogy a hormonterápia és plasztikai műtétek után (borzalmasan szerencsés gének mellett), egy transznemű ember nem feltétlen felismerhető már. Azért lehet ilyen történeteket hallani, hogy valakiről évek után tudta meg a párja, hogy transz, miközben éltek nemi életet is. Vannak olyanok, akik mindig felismerhetőek lesznek, de azért ne felejtsük el, hogy bizony vannak olyan nők vagy férfiak, akik bármiféle beavatkozás nélkül is az ellenkező nem tagjának néznek ki, vagy szimplán nehezen felismerhető a nemük.

Meg aztán a deviancia egy társadalmi koncepció, rajtunk áll, hogy mit tartunk furcsának. 100 évvel ezelőtt deviáns volt az a nő, aki nadrágot akart hordani. Nem mondom, hogy minden társadalmi szabály és elvárás értelmetlen, de mindenképp egy képlékeny dologról van szó.

Distressz: a nemi diszfória mindenképp boldogtalansággal és kellemetlen érzésekkel jár. De ha a másik nemként való élés csökkenti ez a distresszt, akkor nem épp ezt kellene támogatni? Úgy tudom, hogy jelenleg nincs jobb orvosság rá.

Diszfunkcionalitás: nem látok okot arra, hogy a transzneműség miért akadályozna bárkit a munkavégzésben vagy a társas kapcsolatok fenntartásában.

Veszélyeztetés: itt elsősorben a kezeletlen nemi diszfória a veszélyes, mert gyakoriak mellette a szuicid hajlamok.

A nemátalakításról legfeljebb annyit mondhatunk el, hogy a hormonterápiák és műtétek veszélyeztethetik az egyén egészségét, illetve hosszútávú, sokszor visszafordíthatatlan következményeik vannak. Itt mérlegelni kell, hogy az egyén számára mi a veszélyesebb. Én támogatok egy bizonyos fokú gatekeepinget, hogy ezek a beavatkozások ne legyenek gyorsan, bárki számára elérhetőek. De egy bizonyos szint után, orvosi és pszichológiai támogatás mellett egyszerűen jobb döntésnek tűnnek, mint szenvedni a születési nemükkel.

Szerintem az kellene látni, hogy a nemi diszfória valóban egy pszichés betegség, de a nemátalakítás pont a kezelés, mert egyszerűen nem tudunk jobb megoldást rá. Transz emberek valószínűleg mindig is létezni fognak, és ha megbélyegezzük és bántjuk őket, akkor csak a szenvedésüket növeljük.

"Egyáltalán hogyan érezheti magát férfinak egy nő, hisz nem tudhatja, milyen férfinak, hisz sosem volt férfi (és vica versa)."

Mármint milyen értelemben férfinak lenni? Ha férfinak nézel ki (mint pl a híres transz férfi, Buck Angel*) és mindenki férfiként kezel a világban, akkor azzal mindenképp tapasztalsz valamit. Vagy a férfi anatómiára gondolsz? Mi van azokkal a férfinak született férfiakkal, akik valami oknál (baleset, betegség stb) fogva nincs pl péniszük? Vagy valami hormonproblémájuk van? Ők akkor nem férfiak már? Akkor mik?

*

[link]

Nem olvastam a kifejtest, bocs.

Mert nem az. Veleszuletett, erezni, latni, nem divatbol jonnek ra, hanem divatbol probalnak figyelmet iranyitani ra. Tudod, annyi van, hogy mikor egy angol vendegloben egy transznemu szolgal ki, valahogy mindenki tullendul rajta. Esetleg cukinak erzi, vagy gondolja, nahat, de ahogy egy Tourette-szindromas gyereket se akar senki megverni, mert karomkodik, a transznemut se erzi senki tobbnek, mint valakit, aki nem olyan, mint anyam, de tok rendben van.

17-es válaszomhoz.

Vajon a következőkben közölt igazi anyai vallomást, hány eltorzított gondolkodású tudatlan férfi és nő szülő, vagy ferde hajlamú homoszexuális, transznemű, stb. értené meg?

Az édesanya öröme (Kánya Emilia, 1848.évben)

"... végre október 23-án este hét órakor itt volt az aranyos gyermek, szép Irénkém! Ő volt életem legnagyobb öröme. Olyan szent ihlet hatotta át egész valómat mikor először szívemhez szorítottam e kicsi, tehetetlen szentséget, aminő magasztos érzés még soha nem járta át szívemet... A legmagasabb, a legszentebb fogadásokat tettem akkor, hogy csak a szépre és jóra fogom nevelni, és a magam élete árán is megvásárolni a boldogságát!

- Óh, semmit se lehet annyira szeretni, mint e gyermeket, rajongani érte, e kicsi, tehetetlen jószágért! Ez nemesíti meg lelkünket, ez avat fel az igazi szentséggel, az anya magasztos méltóságára."

"... a mi kicsi otthonunk ... parányi nyugpont volt. Itt őrizhettem drága kincsemet, szépen fejlődő aranyos Irénkémet! Vajon tudja-e a többi asszony is, milyen földöntúli boldogság kínálkozik nekünk, ha magunk tápláljuk kisdedünket? A tudat, mindene lehetni egy új életnek, már maga is édes jutalom. Aztán abban a meggyőződésben voltam, hogy nemcsak testi táplálékot nyújtok annak az édesnek, hanem a lelkemet is átplántálom az ő lelkébe. És ezért távol tartottam magamtól, még inkább, mint máskor, minden nyugtalan, izgalmas gondolatot, vagy haragot, csak szépet, jót, magasabb röptű eszméket fogadtam be lelkembe, maradjon távol tőlem, és ez úton tőle is a köznapiság lapos látóköre. A táplálásom templomban való imádság volt - de ha be is zárult a templom ajtaja, a szent ige künn, az életben is velem jött. Jó akartam lenni, elnéző, szeretetteljes mindenki iránt, nem is olyan nehéz feladat ez, csak szeretet és melegség lakozzék lelkünkben."

Ahogy a 2-es válaszoló írta, elmebeteg irányba tartunk, vagyis már vagyunk.