Több embertől hallottam már, hogy megfogadta, hogy nem olyan lesz majd felnőttként, mint a saját szülője volt, és mégis azon vette észre magát, hogy valamiért ugyanúgy viselkedik a gyerekeivel. Ez miért van?

Egyrészt bizonyos dolgokat nagyon könnyű felvenni, ha ebben nőssz fel. Mit mond pl sok roma? Hogy ő azért lett ilyen, mert így nőtt fel és ez igaz.

Ugyanúgy, ha az ember azt tapasztalja otthon, hogy mindenre a fizikális erőszak a megoldás, akkor lehet anyaként/apaként a legrosszabb pillanatában ő is megüti a gyerekét, aztán elszörnyed ezen, hiszen megfogadta, hogy ezt sosem teszi.

***

Viszont ebből tényleg van kiút, ahogy te is írod.

DE!!! Ez nem időhöz kötött.

Egyrészt nem elég csak tudatosan másképp tenni, ahogy feljebb is olvashattad, a szülő megütötte a gyerekét, holott tudatosan úgy élt, hogy ezt nem teszi.

Ugyanis a saját tulajdonságainkat sem úgy vesszük fel, hogy ebben nőttünk fel, hanem volt egy incidens, ami a gyökere az egésznek és a többi történés kicsíráztatta a jellemedet.

Mindenkinél más, hogy mennyi ideig találja meg a gyökereket és érti meg önmagát.

Ugyanúgy más, hogy mennyi idő, amíg rájön arra, hogy úgy, hogy megérti önmagát, hogyan alakuljon át. Az első lépés, hogy a gyökereket formálja át tetszetőssé vagy találjon benne hasznos értéket, majd minden más vele együtt alakul ami a múltat illeti.

Egy megértett és megformált múltból stabilabb lesz a jelenünk és így már könnyebben kezdhetjük meg az átalakulást, hogy olyan értékrend szerint éljünk, ahogy szeretnénk, erre pedig találhatsz pl önsegítő könyveket.

Én az egészet azzal kezdeném, hogy pszichológushoz mennék, mert egyedül visszavezetni a gyökerekig mindent nehéz.

Sok sikert és kitartást!

Bocsánat, off, de a hármasnak szeretnék igazat adni.

Bocsánat, hogy már ennyit rugózok József Attila mentális állapotán, de én nagyon sokat merengek azon, hogy mi lett volna, ha normális körülmények között nől fel, akkor is labilis lett-e volna.

Pl a két nővére is elég nehéz gyerekkoron ment keresztül és nagyobb korukban is megvolt a nehéz életük, mégis stabil mentális állapotuk volt végig, míg József Attila 9 éves korától kezdve kísérelte meg többször az öngyilkosságot, 32 évesen már nem volt a régi önmaga.

Egyszerűen benne megvolt a depresszióra a hajlam, és van egy sanda gyanúm, hogy ezt az egyik szülőjétől örökölte.

Olvastam valahol, hogy az anyuka is megkísérelte az öngyilkosságot, ráadásul, amiket olvastam róla onnantól, hogy elhagyta a férje a haláláig, nem tűnt egy mentálisan stabil nőnek.

Egyszer írta József Áron, hogy a felesége kergette el, és ha jobban belegondolok, lehet a házasságuk alatt is előjött belőle az, amire én azt mondom, hogy valószínűleg a feleség is labilis lehetett és erre célzott József Áron.

Szóval el tudom képzelni, hogy József Attila ezt a hajlamot elörökölte.

Persze van, amikor a problémáinkat kiváltja valami, erről írtam feljebb, de az is benne van a pakliban, amit írt az utánam szóló, hogy a hajlam öröklődhet.

A József Attila példa is spekuláció, ki tudja hogy tényleg öröklődött e a hajlama vagy kiváltotta egy konkrét dolog, de nem kizárt, hogy örökölte.