Ez csak szerintem nevetségesen átlátszó szokás?

A neten már évtizedes idők óta dívnak az ilyenfajta egysoros bölcseletek, mint hogy "az ész van a legjobban elosztva a világon. Mindenki azt hiszi neki több jutott.", vagy "a hülye ember olyan mint a halott. A környezete tudja csak mindkettőről, hogy az." vagy az unalomjg ismételt állítólagos Einstein idézet, hogy "két dolog végtelen. A Világegyetem és az emberi hülyeség. Az elsőben nem vagyok biztos.".

A lista hosszú, rengeteg ilyen van. Elég egy átlag index, origo, 444 vagy bármilyen egyéb hírportál kommentszekciójába benézni (hála az égnek leszoktam erről és tiltottam mindet) és láthatja bárki, hogy az emberek nagyon durván túlnyomó többsége szentül meg van győződve két dologról:

-az emberek túlnyomó része hülye

-ő természetesen nem tartozik azok közé

Aztán ha élő szóban az ember valóban hangot ad ilyesfajta nézeteinek, esetleg a magányosságát azzal indokolja meg, hogy "azért vagyok magányos, mert nem találom a hangot azzal a sok hülyével a környezetemben", akkor már fordul a kocka.

Azonnal rásütik az emberre, hogy nárcisztikus, azonnal beképzelt lesz a többiek szemében, és mindenki elkezdi a szokásos mondókákat, hogy "nem gondolod, hogy te mész az autópályán a forgalommal szemben?".

Érdekes módon amint tényleg felvállalja valaki, hogy hülyének tekinti a közvetlen környezetének nagy részét, máris átcsap mindenki ebbe az elfogadó, hipertoleráns, hipermegértő, nem ítélkező krisztusi pózba.

De ez egy üres póz. Ezt szimpátiakeltésen és kamu-jóemberkedésen kívül senki nem gondolja komolyan. Talán néhány konstans beállt hippi lelkületű ember, de azok igazából annyira el vannak magukban hogy lehet nem is tudják kivel és mivel megértőek éppen...

Szóval nem értem ezt a színjátékot.