Hány éves korodban gondolkodtál el azon, hogy valójában életednek semmi értelme nincsen?

Először 15 éves koromban gondolkoztam el ezen. Akkoriban nagyon sok rossz dolog történt velem, ráadásul "benőtt a fejem lágya" annyira, hogy beláttam, hogy gyakorlatilag biztos, hogy nem lesz nagy ember belőlem, hanem én is csak egy leszek a több milliárd közül.

Azóta is gyakran gondolkozok azon, hogy mégis mi értelme van az életünknek, ha a halálunk után megszűnünk létezni és ráadásul senki nem is fog ránk emlékezni. Próbáltam többféle választ is találni a kérdéseimre, de egyértelmű magyarázatot nem találtam én sem. Rajtam kívül mindig is rengetegen gondolkoztak ezeken a dolgokon, de biztos és mindenkinek megfelelő választ eddig még senki nem tudott mondani.

18 évesen augusztusában. Kis túlzással minden nap azóta ezen agyalok. Most 20 vagyok.

Most kezdtem el a kognitív viselkedésterápiát, hogy elviselhetőbben éljem túl a napokat.

Tapasztalatok által mennyire ki tud fordulni az ember magából. (: