Nárcisztikusként soha nem lehet boldog?

A nárcizmus nem pusztán idézőjeles személyiségzavar. Vidd végig a terápiát. Korábbi barátnőm egyértelműen és elég komolyan nárcisztikus volt. A manipuláció mestere volt. Először olyannak mutatta magát, amilyen nőre vágytam, majd miután megerősödtek az érzelmeim iránta, mesterien kialakította bennem az erős kötődést, innen már csak egy lépés volt, a mesterségesen kialakított generált viták végén minden alkalommal, aztán már folyton saját magamat hibáztassam azért, amiért nem működik a kapcsolat.

Egy példa, hogy érthető legyen:

Előző nap megbeszéltük, hogy másnap délelőtt korán átjön és együtt főzünk, áthívjuk ebédre a szüleit is. Reggel kitakarítottam az egész lakást, elmentem bevásárolni, előkészültem és vártam. Vártam. Közben nyilván megkérdeztem, hogy akkor mikorra várható. Közölte, hogy éppen az anyukája körmét csinálja, utána siet. 2 óra múlva írtam neki, hogy ebből ebéd már nehezen lesz így, de ha végzett, akkor jöjjön. El sem olvasta az üzenetet. Délután 1 körül rákérdeztem, hogy most akkor estére várható az érkezése? Nem gond, csak szóljon és nem várom otthon. Azonnal elolvasta és jött a hibáztatás, amiért szerinte én csak estére várom, miközben ő az egész napot velem akarta tölteni, de úgy látszik én nem így akartam. Az körmözés után elaludt, de annyira akart jönni. Viszont így már nincs is kedve az egészhez, nem jön. Miattam. Én idióta meg még majdhogynem valóban hibáztattam is magam. Abban a helyzetben legalábbis átfutott az agyamon, hogy lehet valóban én írtam félreérthető módon?!

Másik:

1 héttel kb a mozi időpontja előtt megvettem 2 jegyet egy filmre, amire kiváncsi volt ő is. A vetítés napján reggel még meg akarta nézni, örült, hogy a premier napján látjuk is, majd nem sokkal később közölte, hogy én csak rá erőltettem az egészet, amúgy is fáj a feje, nem akar menni. Jó, oda adtam a jegyeket a munkatársamnak. Utána pedig azon sértődött meg, hogy ilyen helyzetbe és felesleges kiadást is generáltam. A jegyeket egyébként én vettem..

Ez már az igazi személyiségének a megnyilvánulása volt. Szépen levetkőzte azt az álarcot, amit az elején viselt, amivel elhitette velem, hogy mennyire egymásnak valók vagyunk. Csupa olyan dolgot művelt és mondott, amivel bizonyítani próbálta, hogy szuper lesz minden együtt. Hát nem volt az. Egy fontos momentum is csak utólag esett le. Durván a múltban élt. Mikor ott voltak neki a korábbi kapcsolatai, akkor azok sem kellettek. Majd mikor tovább léptek már, akkor döbbent rá, hogy jaaa, szerelmes volt végülis. Dehogy volt. Csak az egoja nehezen viselte, hogy már nem utána futnak és pótolhatóvá vált, sőt, a következő lány sokkal jobb nála. Szüksége van arra, hogy a felépített köteléket megszakítsa váratlanul, majd a függővé tett másik fél bele essen az önhibáztatás csapdájába, őt az egekig magasztalva. Erőt ad neki az, hogy szenvedni látja a másikat. Saját maga miatt, mert ezzel kb az önmaga fontosságát és szerethetőségét látja bizonyítottnak. Az igazi hülye persze én voltam, mert belül tudtam, hogy idióta vagyok, de akkor már késő volt. Brutál erős, szerelemnek hitt kötelék alakult ki akkoriban bennem is. Nyilván nehezen szakadtam el tőle, próbáltam visszacsinálni a dolgokat, de ezzel csak mélyebbre süllyedtem, saját magam aláztam és eszközt adtam a kezébe az üzeneteimmel ahhoz, hogy a hűséges barátnőinek mutogatni tudja, hogy már megint kerestem. Ettől kapta a neki szükséges életerőt. Be kellett látnom, hogy abban a helyzetben ugyan más módon, de én is személyiségzavaros lettem végül. Függő. Na ezt sikerült levetkőznöm és később megtaláltam a valódi párom, akivel kiegyensúlyozott kapcsolatban, egyenlő felekként, boldog házasságban élek azóta is. Itt már 50-50% az, amit bele teszünk mindketten. Vele nem volt meg az egyensúly, én pedig akaratlanul is túlkompenzáltam. A 100%-nak akkor is meg kell lennie, ha az egyik fél csak 20-at tesz bele. Viszont ez olyan túlkompenzálást igényel a másik oldalról, ami már szintén beteges.

30 éves múlt, nem volt egészséges kapcsolata korábban és nagy valószínűséggel azóta sem. Ne is legyen, legalábbis olyan férfivel ne, aki a szívét-lelkét beleadná, mert komoly szenvedést okozna annak is..

Kedves kérdező. Csináld végig a terápiát és fogadd el a kritikát és a tükröt, amit a pszichológus tart eléd. Próbálj meg változni, változtatni azon, amit most ösztönös döntésnek érzel. Te már megtetted az első és legnehezebb lépést. Beláttad, hogy a döntéseid nem egészségesek és szakemberhez fordultál. Ne húzz bele egy ilyen kapcsolatba senkit.