Hogyan tudnék érvényesülni, mint a társadalom hasznos tagja - Caligula-szindrómásként?

Caligula római császár számomra egy fontos és meghatározó személy. Uralkodása eleinte jól alakult, de egy idő után előtört a benne lappangó őrület és gonoszság. Mindenhol ellenséget vélt látni, majdnem 30 ezer embert kivégeztetett felségsértési perekben. Még a vádlottak családját, gyerekeit is ledobatta a Tarpeii-szikláról. Időnként saját maga is ölt, ezernyi embert belelökött a tengerbe, miközben lovagolt. Amikor megtetszett számára egy nő, megölette az adott hölgy férjét, és elvette ideiglenesen feleségül a lányt. Hamar megunta az efféle "párokat", ezért gyakran cserélt partnert.

Istennek kiáltotta ki magát, a lovát, Incitatust, szenátornak neveztette ki, háborút indított a tenger ellen. Az apját, Germanicust, még gyerekkorában megölte.

Tehát, valahogy lelki társamnak gondolom őt, egy meg nem értett embernek, ahogy jómagamat. Egyfajta köteléket érzek közöttünk. A gonoszsága valahogy imponáló számomra, habár én nem vagyok tömeggyilkos. Sőt, kifejezetten jó embernek tartanak a közeli ismerőseim.

(Elolvastam szinte minden elérhető irodalmat Caligulával kapcsolatban.)

Ezt nevezem én Caligula-szindrómának.

Az ehhez a kérdéshez illő zeneszám pedig a következő:

https://www.youtube.com/watch?v=JESYQw_quCk

Illetve, fontosnak tartom eme kérdésem belinkelését is:

https://www.gyakorikerdesek.hu/emberek__emberi-tulajdonsagok..