Szerintetek mi baja lehet?

Valószínűleg irigy azokra akiknek tartós barátságokat sikerül kötni, úgy élnek, hogy mindig van aki ramdom rájuk ír, szégyelli, hogy ő nem ilyen és szeretné ezt a látszatot kelteni, hogy neki is van egy szuper társasági élete.

" Nem akarom, hogy megkattanjon, mert kedvelem"

Nem, téged csak egyszerűen megbotránkoztat a viselkedése és jó itt csámcsognod.

Az a nagy helyzet, hogy én is csináltam hasonlót és innen gondolom, hogy a kérdés valós, ugyanis többen is kiszúrták, hogy én találtam ki a barátnőmet. Arról volt szó, hogy 15 éves korom óta nekem nem voltak fix barátaim. Kétszer jött mély barátság, de azok se voltak tartósak. Az osztályban mindenkinek megvoltak a barátai, az egyetemen is nekem meg felszínes kapcsolataim voltak és ezt nehezen éltem meg.

Konkrétan ezért is volt, hogy egyetemen én alig vártam, hogy kezdőjön a tanév, mert június végétől augusztus közepéig semmi kommunikációm nem volt és ezért nagyon magányosnak éreztem magam.

Szerettem volna én is valakit hosszútávon, akivel már régóta ismerjük egymást, vannak közös sztorijaink és ő is keres engem, nem pedig azt, hogy kaparok a barátok után.

Aztán amikor még fiatalfelnőttként munkába álltam, volt egy nő aki nagyon imponált nekem és azt láttam, hogy tele van barátokkal, mindig a barátaival megy erre-arra, ha kirak valamit Facere akkor a barátai írkálnak neki alá, csomószor a barátai posztolgatnak a falára és akkor felerősödött bennem ez a kellemetlen érzés, hogy mivel erre a nőre felnéztem úgy éreztem hasonlítani akarok rá, sőt hasonlítanom kell rá.

Akkor lett nekem egy "barátnőm", akivel "nagyon jóban voltunk" és "írkált a falamra", meg "mindenhova odakommentelt" és "nagyon aktív volt a facebookomon".

Többen is rájöttek, hogy ez én vagyok.

Abban az időben egy pasit is kitaláltam magamnak. Ugyanis ez a nyilvános barátkozásom kezdett a nőnek a kommunikációjára hasonlítani és megijedtem, hogy azt hiszi a nő, hogy vonzódok hozzá.

Szóval lett egy "pasim", hogy lássa, szerelmes vagyok valakibe, de neki nem lett Facebook profilja, csak eljátszottam, hogy a nevemben kiírt valamit aztán én ott röhögtem alatta kommentben hogy a párom ellopta a telefonomat.

Vagy egyszer lefotóztam azt ahogy alszom, de hogy olyan legyen mintha más fotózta volna és azt raktam ki, hogy ezt a párom készítette sunyiban.

Valahogyan úgy éreztem, hogy vagyok ettől valaki, hogy van egy legjobb barátnőm meg egy párom és mások is látják, hogy ilyen szoros velük a kapcsolatom és nem vagyok egy magános lúzer.

Közben elég rossz volt, mert kiraktam Facebookra, hogy a barátnőmmel vagyok x helyen és jól szórakozunk, közben otthon ültem egyedül vagy, hogy a párommal találkozok az ebédszünetben és megyünk randevúzni és közben egyedül mászkáltam az utcán.

Aztán annyi történt, hogy érettebb lettem és már nem volt nekem egy fontos tényező az életemben, hogy vannak e barátaim vagy nincsenek.

Úgyis mondhatjuk, hogy lehiggadtam. Nem hazudok, jó lenne mellém egy pár vagy egy jó barát még mindig akivel jól kijövünk és folyamatosan kommunikálunk, de attól, hogy ez nincs meg én nem érzem magam egy csődtömegnek.