A magabiztosság, lazaság külső függvénye?

> A magabiztosság, lazaság külső függvénye?

Nem. Sok oka lehet a „magabizonytalanságnak”, a merevségnek, görcsösségnek, visszahúzódásnak, szorongásnak. Van, akinél ennek az oka éppenséggel a saját külsejük el nem fogadása, de nem feltétlenül, sőt nem általában ez az oka. Illetve jó külső adottságok esetén is lehet valaki görcsös, merev, határozatlan stb…

> 4

> De ha én a szép emberekről beszéltem akkor miért torzítod ezt a felszabadult emberekre?

Van #4 válaszában is valami. A külső nem pusztán nyers fizikai adottságokat jelent, hogy kinek mekkora az orra, mennyire áll szét a füle stb… A külsőbe igen is benne vannak olyan összetevők is, mint testtartás, testbeszéd, gesztusok. Itt van egy illusztráció: [link] . Ugyanaz a lány, így nyilván ugyanolyan nyers fizikai jellemzőkkel rendelkezik, de mennyivel másabb a két kép keltette hatás! És ne is a hasát nézd, elég csak az arcát nézni. Sőt a külsőről alkotott ítéletet még olyan tényezők is befolyásolni tudják, mint pl. az, hogy kinek milyen a hangmagassága, hangtónusa, hogy kedves, vagy éppen agresszív, ami aztán végképp belső tulajdonságok, de mégis hatással vannak a külső megítélésére. A szépségről alkotott képbe igenis beletartozik az, hogy a másikat mennyire tartjuk szimpatikusnak. Egy kevésbé ideális testű embert sokkal „szebbnek” fogunk tartani, ha kedves, humoros, nyílt, mint egy hisztis, arrogáns, búval bélelt csinibabát.

> 4, 6 Tényleg odáig jutottunk, hogy a csúnyákat hibáztatjuk, amiért csúnyák? Ehhez azért kell bőr.

Nem hibáztatás ez. Kétségtelen, hogy van a külső megjelenésnek egy olyan aspektusa, amin nehéz változtatni. De van a szépségnek olyan összetevője is, amire igenis lehet hatni. Miért fésülködik meg az ember? Vagy miért fogyókúrázik vagy sportol valaki? Miért vesz fel ilyen vagy olyan ruhát? Mert ezekkel módosítani tudja a külső megjelenését. Hogy valaki mennyi erőfeszítést, figyelmet fordít önmaga megjelenésének „felturbózására” az meg döntés kérdése. Az sem hiba, ha valaki inkább más tulajdonságainak a csiszolgatására szán figyelmet. Én pl. nem voltam soha szép, és nem is fordítottam rá túl sok figyelmet, én mást éreztem önmagamban erőnek, és inkább fordítottam figyelmet más tulajdonságaim csiszolgatására.

> Tehát nem a gének szabják meg a külsőd, magasságod, szélességed, arcberendezésed hanem a belső állapotod. Ezt eddig nem is tudtam.

A magasságot a gének szabják meg. A szélességet viszont csak hajlamosítják a külsők, illetve bizonyos betegségek, de a szélesség azért az életmódtól is függ (mennyit eszel, mennyit mozogsz). Az arcberendezést szintén a gének határozzák meg, de azt már te, hogy pl. mennyire választasz olyan frizurát, ami ezt kompenzálja, ami ezzel harmonikus, ami jobb arcberendezést kiemeli, vagy éppen lerontja, a rossz arcberendezést meg harmonikusabbá teszi, kompenzálja. De ez még csak a külsőnek egy része. A külső része az is, hogy hogyan öltözködsz, milyen stílusban, hogyan viselkedsz stb.

10, 12 Szokásos érveket hozod. Ok, vannak önbizalomhiányos szépségek, de nem tűnt fel, hogy ott azért nagyítóval kell keresni a szorongós szerencsétleneket, a csúnyák közt meg mindennapos?

Ezt a haj, öltözködés dolgot hagyjuk már. Voltunk gimisek, egyetemisták. Tudjuk, hogy a jó nők/pasik kócosan, egy basic farmerben, a szarul kiválasztott méretű, filléres szabású/nyomtatású gólyatáboros pólójukban is jól néznek ki.

Akinek arra kell használnia az öltözködést meg a hajvágást, hogy kompenzáljon, az nem néz ki jól, és ezt valószínűleg érzi is, ha már olyan csúnya, hogy kompenzálnia kell.

Egyedül az edzéssel értek egyet, de az is túlértékelt. Ha nem sz*r az étrended, nem vagy se kövér, se egy Auschwitz-szökevény, se egy skinnyfat löttyedmény, ne várj csodát, egyszerűen nincs jó alakod.

Mondjuk eleve összekeverünk egymástól független attitűdöket. A magabiztosság és a lazaság két külön viselkedés. Ott van a hollywoodi filmek sztereotip tábornoka, vagy ott a vaskalapos tanár típus. Magabiztosak? Mint a hétszentség. Lazák? A legcsekélyebb mértékben sem.

A magabiztosság is összetett vonás. Benne van egy kicsit a céltudatosság, hogy tudod mit akarsz, meg benne van egy kicsit az önbizalom, hogy hiszel abban, hogy eljutsz a célodig. Illetve az életnek számos területe van, amiben nem egyformán magabiztos senki. Van, aki magabiztosan vezet autót, de bátortalan egy állásinterjún.

De úgy általában a magabiztosság az évekkel növekszik. Nyilván ha valaki valamit először csinál életében – mondjuk először kel hivatalos ügyet intéznie, vagy először festi ki a szobáját –, akkor nyilván vannak benne kétségek, hogy jól csinálja-e. Ha valaki tizedszer csinálja, akkor már nincsenek ilyen kétségei. 40–50–60 éves korára az ember már tudja, hogy valószínű sikerülni fog, amibe belevág, de ha nem, akkor sem dől össze a világ. Én nem sok idősebb korú embert ismerek, akire a bátortalan, félénk, bizonytalan jelzőt tudnám használni. Pedig hát az korral a szépség pont, hogy elmúlik. Egy 60 éves néni ritkán mondható szépnek, hogy szép volt-e fiatalon, annak meg nem sok jelentősége maradt. De egy 60 éves néni már ritkán küzd önbizalomhiánnyal.

> Ezt a haj, öltözködés dolgot hagyjuk már.

Valahogy az emberek nem hagyják. Hatalmas rá a kereslet is, a kínálat is, és nem véletlenül nevezik szépségiparnak. Mégis mi a fenének vesznek fel egy ünnepre az emberek szép ruhát, és mennek el előtte fodrászhoz, ha nem azért, hogy szépnek/szebbnek látsszanak? Miért gondolják azt, hogy ettől szebbnek fognak látszani, ha maguk nem látják szebbnek azt, akinek rendezett frizurája van és felölti az ünneplő ruháját? Hogy a fenébe ne számítana már a hajviselet, öltözködési stílus?

> Tudjuk, hogy a jó nők/pasik kócosan, egy basic farmerben, a szarul kiválasztott méretű, filléres szabású/nyomtatású gólyatáboros pólójukban is jól néznek ki.

Ha az jól áll neki, akkor igen. De pl. nem mindegy, hogy valaki azért kócos, mert a reggeli hajmosás után nem volt ideje megfésülni a haját, neadjisten szándékosan kócos, mert tudja, hogy jól áll neki, vagy azért kócos, mert két hete nem mosott hajat. Meg lehet valakinek akármennyire jó alakja, ha azt eltakarja egy ócska szürke kötött kardigán, meg egy hozzá nem passzoló SZTK keretes szemüveg. Van, aki meg egy átlagosnak mondható, vagy éppen csúnyácska kinézetből is ki tudja hozni a maximumot, akár különösebb smink nélkül is.

> Akinek arra kell használnia az öltözködést meg a hajvágást, hogy kompenzáljon, az nem néz ki jól, és ezt valószínűleg érzi is, ha már olyan csúnya, hogy kompenzálnia kell.

Hát de általában tudja is kompenzálni, ha jól csinálja… Vegyünk egy híres embert. Mondjuk Jim Morrisont. Összességében szépnek nem nagyon nevezhető. Egy kis bőrhiba, ferde orr, finoman szólva nem egy kisportolt alkat. De mennyit tesz a haj. Meg mennyit tesz az, hogy volt saját stílusa. Meg volt jó adag magabiztossága, lazasága. Ezekkel annyit dobott a dolgon, hogy kvázi ideállá vált a korában is, de sokak szemében mind a mai napig is. Íme itt egy nem túl szép ember, aki még csak nem is alkalmazott hű de nagy „optikai tuningot”, pusztán pont azért tűnik mégis szépnek, mert magabiztosságot és lazaságot sugall.

> ne várj csodát, egyszerűen nincs jó alakod.

Az alak egy dolog, a jó alak jó alap, de önmagában nem ez határozza meg a szépséget. Én tizenévesen 60 kg voltam – vasággyal együtt – a 180 cm magasságomhoz, és nem azért, mert nem mozogtam eleget, hanem valószínű inkább túl sokat is (néptáncos voltam, meg tanítottam is táncot). Mégis egészen máshogy festettem, ha felvettem egy inget. Szerintem sikerült is anno egy összetéveszthetetlen stílust is kialakítanom magamnak.

"De úgy általában a magabiztosság az évekkel növekszik..."

Rövidtávon nem feltétlenül. Az öregség meg teljesen más. Ott van a pénz, a teljes függetlenség, a tény, hogy már túl van talán a gyerek is a reproduktív koron meg a reprodukción, a csökkent libidó, hogy kisebb az esélye, hogy bárki a "szexi - nem szexi" dimenzió mentén szemléljen, hogy túl vagy a kapuzáráson meg ezer sz*ron, sokkal tapasztaltabb vagy minden téren, stb, ezek durván kihatnak az emberre, ezért szerintem hülyeség egy csúnya 22 éves helyzetét egy 82 éveséhez hasonlítani. Az utóbbinak annak ellenére van több önbizalma, hogy rosszabbul néz ki.

"Valahogy az emberek nem hagyják..."

1 Úgy értettem hagyjuk már e dolgok túlértékelését. 2 Egy kinézetnek több célja lehet, szalonképesség, vonzónak lenni, képviselni valamit, pl. szubkultúrát, felvágni a haverjaid/barátnőid előtt valamivel, aminek nem igazán van rá kihatása mennyire vagy vonzó (pl körmök). Nem feltétlenül azért vesz ruhat az ember, hogy többen akarjanak szexelni vele, sőt szerintem aki jól néz ki és normális önbizalma van, az sose ezért.

"Ha az jól áll neki, akkor igen..."

Átmentél szőrszálhasogatásba. Amúgy el kell szomorítsalak, nem mindenki mesterségesen kócos, amikor kócos. Nem mindenki néz ki rosszul SZTK szemüvegben, mert végső soron az arcberendezés meg az arcbőr állapota ezerszer fontosabb, minthogy milyen szemüveg van rajtad. A szar gólyatáboros póló meg nem véletlenül áll jobban azokon, akiknek szép testük meg arcuk van, mint másokon a Gucci. De hogy ne vesszünk el a részletekben, máshogy fogalmazok, aki jól néz ki, annak nincs szüksége körítésre, hogy szexi legyen, kb ez a lényeg.

"Hát de általában tudja is kompenzálni, ha jól csinálja…"

Morrisonnál durván játszik a státusz meg hasonló dolgok. Hírességekkel sosincs túl sok értelme példálózni.

"Az alak egy dolog, a jó alak jó alap, de önmagában nem ez határozza meg a szépséget..."

Nem, hiszen ott van az arc is. Persze lehet tuningolni valamennyire, elrejteni ami nem király, kihangsúlyozni, ami igen, de alapvetően akkor is a tested meg az arcod a lényeg, minden más egy körítés, aminek parányi ráhatása van, hány embernek jössz be.