Félek egyedül élni, szerintetek csak túl görcsölöm ezeket a dolgokat?

3 szakmám van egyiket sem szeretem, de azért lenne munkám külföldön, pontosan Hollandiában.

Jelenleg a szüleimmel élek ami elég gáz mivel 29 éves vagyok, mondjuk házat nem tudnék venni sehogy, max egy albérlet...de most munkám sincs amúgy, tehát a szüleim tartanak el, kocsit is ők vettek nekem, tanfolyamat is ők fizetnek most nekem, szóval nem vagyok egy főnyeremény...amúgy drog függő is voltam 8 évig.

Ezeknek hangot is adnak, lejáratnak mindenki előtt, mentálisan már beteg vagyok, és nem is szeretek velük lenni..legszivesebben mindent vissza adnék nekik amit vettek nekem, mert amúgy egyáltalán nem szívesen használom ezeket a cuccokat, nem csak a kocsit.

Szóval így nem lehet élni, még írhatnék ezer dolgot ami probléma így, utoljára a volt csajommal akartam elmenni együtt lakni de szakítottunk.

Hollandiában van mind a két testvérem, de már komoly kapcsolatuk van, hívnak is ki, de a nyakukra semmiképp nem mennék.

Rokonaim utálom ők is engem, szüleim mindig küldenek el ha itthon vagyok, szóval nem is érzem jól magam már (de ha két órára elmegyek amúgy itthonról már minden bajuk van) szóval toxikus az egész...akarják hogy menjek de ha elmegyek elszabadul a pokol, veszekednek, idegbajosak, stb...anyám utálja apámat egyébként, nem is értem miért vannak együtt, mindent velem beszél meg anyám is...

Egyáltalán nem vagyok önálló, még főzni is alig tudok, egyedül a nagy világba érdemes így elmenni? Értem én hogy ez a helyes de úgy mennék el, hogy max anyagilag támogatnának és senkim nincs amúgy. Volt aki fogta magát egyedül neki vágott az egésznek?