A nárcisztikus vonásokkal rendelkező ember tud valójában szeretni?

Engem szexuálisan abuzált. Lelkileg. Rá akart venni szexuális dolgokra, amiket nem akartam. Amik pedig számomra is elfogadhatóak lettek volna, azon gúnyolódott, hogy lám "qrvát" csinált belőlem is, mint az eddigi összes nőjéből! Amikor szexuálisan én szerettem volna tőle vmit, én kértem vmit azt megtagadta. A lehető legolcsóbb, (árban, minőségben) fehérneműket vette meg nekem, hogy azokban mászkáljak előtte, mutogassam neki magam. A szexben ocsmány alja szavakat akart használni, mint pl szétb..a a p,csámat, mutassam neki a p,csám, könyörögjek a f.száért, meg állandóan más nőkről fantáziált szexuálisan. Valami iszonyatos "emberek" ezek. Amikor szakítani akartam, nem hagyta, mert majd akkor lesz szakítás ha ő akarja. Azt vágta hozzám, hogy végig csalt, hetente-2 hetente qrvákhoz járt (rendes fizetősökhöz) majd hogy ő most szerelmes lett másba, és miatta megváltozik. (Ezzel is éreztetve azt, hogy miattam nem volt érdemes, mert nem értem "annyit". Majd kb 2 perc múlva, hogy azért sem voltam neki jó, mert nem akartam megtenni a perverz, beteges szexuális dolgokat, és neki egy nő szexben sem elég.) Mondtam soksikert, sok boldogságot. Ezen meglepődött, mert krokodil könnyekkel: nézz rám, szerettelek ba.meg! Úgy adta elő, mintha valamit én követtem volna el ellene. Az egész irreális, szürreális volt. Nagyon aljasok, nagyon apránként és fokozatosan teszik amiket tesznek, és tudatosak. Nekik a másik ember személyisége semmit nem jelent, nekik mindenki egyforma. Hiába mondod hogy neked eszedbe sem jutott az, amivel vádol, nem érdekli. A másik személyiségét semmibe veszik, és a legeslegaljább húzásuk az, hohy elhitetik hogy szeretnek! Én ott törtem össze, amikor kijelentette: végig játszott velem. Mondtam nem, te végig játszmáztál, manipuláltál. Volt pofája nagylelkűen felajánlani azt, hogy ha akarunk (többes számban, holott minden kizárólag róla szólt mindig) akkor hetente, ha akarunk akkor havonta beszélünk ezután! Azaz elhintette, hogy kedve szerint bármikor elő akarna venni,mint egy tárgyat. Megm9ndtam neki, hogy ilyen "barátra" mint ő, nincs szükségem, kinyilvánítottam hogy nem tartom férfinek, de embernek sem. Ez kb másfél hónapja volt, azóta nem keresett, de jellemző az ilyenekre, hogy elhintik majd még váratlanul ha kedvük tartja, meg fognak keresni. A te akaratod semmit nem számít! Bocsánat a hosszúságért, azt tanácsolommindenkinek: higgye el, hogy igenis sajnos vannak olyan emberek, akikben semmi emberi sincs. Ez előtt az eset előtt hittem, hogy mindenkiben van valami jó, de megtapasztaltam, hogy vannak kivételek.

12-es vagyok ismét: amiket ő tett meg, amiket ő gondolt, ahogy ő viselkedett, azt erőszakosan, manipulatívan mind belém akarta beszélni. Pl: én behálóztam őt, én becsapom őt, és sorolhatnám. A fejükben mindenki egyforma, számukra nem létezik egyéniség, a másik emberről egy teljesen ellentétes személyiség elképzelésük van. Őket nem érdekli a realitás, mert rettegnek a valóságtól. Van egy fantáziájuk xyz-ről, és azt akarják ráeröltetni, annak a képnek kell a másik embernek "megfelelnie". Súlyosan mentálisan betegek, és igenis a többségük tudja ezt magáról, és élvezik a szadizmusukat. Viszont gyávák, felelősséget ha vállalnak is, az csupán álca, színjáték. Ők mindig vmilyen szinpadon képzelik el magukat, és jellemzően paranoiások is.

Én mindenkit ilyennek látok, csak mások hosszú távon is gondolkodnak. A nárcisztikus meg idekap-odakap, ahonnan éppen gyorsan, olcsón jön valami.