Miért hiszi sok nõ, hogy a legalapvetõbb udvariasság is randimeghívás akar lenni?

Pl tegnap leesett a mozgólépcsõ végén egy lány. Én ott álltam, nem értem hozzá, csak odaléptem és megkérdeztem, hogy jól vagy? Majd mondtam, hogy sajnos ilyen sz… ez a lépcsõ, óvatosan kell lelépni róla. Aztán folytattam a telefonom nézését. Valamit motyogott, majd elkezdte mondani (amikor már nem is figyeltem rá), hogy ez nem a legjobb csajozási technika, ez csak a filmekben jön be, még jó hogy nem voltak nála papírok amiket összeszedtem volna. És nem vagyok az esete! Ez így rohadt nagy bunkóság volt, pláne hogy semmit sem akartam tõle, nem is tettem utalást! Ha egy férfi esik el, szóról szóra ugyanezt mondtam volna.

Egyre többször van ilyen helyzet. Megfogom az ajtót, ki akarok kezdeni. Lefogom a liftet mert látom hogy jön a szomszéd csaj, másnap már az a pletyka, hogy ezzel el akartam érni valamit.

A vicces az egészben, hogy szerintem ha úgymond helyes pasi lennék és magas, akkor mindezt nem így reagálnák le, hanem mindenkinek azt mondanák, hú az a pasi milyen udvarias, gentleman, ritka az ilyen, jaj de jó. Engem erre neveltek, nem tudom más elõtt bevágni az ajtót. Most komolyan ennyi szánalmas férfi van aki az udvariassággal visszaél és vár valamit cserébe, hogy a nõkben már ez alakult ki?

30/F, vidéki srác Budapesten