Van egyáltalán igény az új emberi kapcsolatok, barátságok építésére manapság?
Úgy vettem észre, hogy ebben a szép új világban az emberek túlnyomó részével már szinte lehetetlen tartalmas, mély beszélgetéseket folytatni. Csak a tárgyilagos, lényegre törő tőmondatokat értik meg és/vagy hajlandók elolvasni, aki pedig próbálkozik egy kicsit hosszabban írni, az egyből "TLDR" lesz. Persze, tudom, felgyorsult világ, meg optimalizálás, meg "fejlődés" meg minden, de sajnos az én véleményem szerint ez a fajta gyorsulás egyben az elsivárosodáshoz, az egyre több magánytól szenvedő emberhez vezet, így végső soron ez lesz a társadalom egyik rákfenéje.
10 évvel ezelőtt még sokkal könnyebb volt barátkozni, kapcsolatokat építeni. 20 évvel ezelőtt, az internetes ismerkedés hajnalán meg valószínűleg még inkább, de sajnos akkor még nem voltam ehhez elég idős. Teljesen elveszettnek érzem magam emiatt, úgy érzem, hogy a társadalom egyre nagyobb önzősége miatt örök magányra vagyok kárhoztatva.
A változás, alkalmazkodás nem opció számomra, mint ahogy azt is teljesen felesleges lesz beírni eme kérdés alá, hogy próbáljam meg élvezni az egyedüllétet. Az ember társas lénynek teremtetett, én pedig ragaszkodok ehhez az állításhoz.
Oké, várom. Nem tudom van-e ilyen szabály, de a leveledben használt kifejezésekkel egyébként magad is szabályt sértettél. Amúgy máskor is csináltam ilyet, hasonló hangvételű [névtelen] üzenetekkel. Egy anonim fórumon tett kommentemre, merje már a másik is vállalni a véleményét, ne privátban zaklasson a tombolásával. Mert ez ugye messze volt "a baráti vitától", vagy egyáltalán a vita fogalmától. Biztos intelligens ember vagy, de ez nem jelenti azt, hogy mindig igazad van, és hát most nem sikerült az intelligens embernek látszatát sem keltened. Bár szerintem nem az eszeddel van a baj, csak a mentális egészségeddel. Dühkitörésed lett, mert beleláttál olyan dolgokat egy neked nem tetsző kommentbe amikről nem akar szólni. Hogy valakinek a igazi barátságához nekem nem alanyi jogom van, azt nem lehet forszírozni hanem kölcsönös szimpátia, akarat, élmények által az fokozatosan kiépül, az akkor is így van ha van aki sértőnek találja, gondolom neked sem lett mindenki a legjobb barátod, akit amúgy érdekelt a személyed. Nem mindenkivel ugyanolyan mély a kapcsolatunk, nem akarunk mindenkivel ugyanolyan hosszas, mély beszélgetéseket. Persze ez kontextustól is függ nem csak a kapcsolat milyenségétől, más a helyzet egy konferencián és más a hétvégi koncerten. Másrészt nincs mindenkire ugyanannyi időnk, azt egy fontossági sorrend alapján osztjuk be. Ha a fiamat kell valahova vinni, akkor nem megyek el helyette munkatársakkal lógni, ha a párommal töltöm a hétvégét, akkor nem egész nap a netes ismerősökkel fogok chatelni, hogy ő meg malmozzon az ágy szélén.
Lehet tévedek, de nem derült ki, hogy szerinted miért nincs így, mert csak szart dobáltál a "baráti vita" során.
A szépségről annyit, hogy én ronda vagyok minta munkába vezető út, mégis vannak barátaim és fontos vagyok embereknek.
Az egyszerű tény, hogy a pozitív hozzáállás, életszemlélet és összességében céltudatos, proaktív személyiség sokkal jobban vonz másokat, mint a folyamatos energiavámpír búvalb^szottság.
Illetve ott van a nagy számok törvénye.
Az ilyen "igaz barát" kereső emberek alapból elzárják magukat az ismerkedéstől, mert ők nem akarnak "small talkot" meg nem "pazarolják" az időt holmi felesleges csevegésre. Alapból semmi hobbijuk, céljuk, mert ők csak "beszélgetni" akarnak a nagy dolgokról.
Ha magamat nézem, hány emberrel beszélek, akkor abból 90%-ban nem lesz folytatás, nem lesz öri bari helyzet, egyszer dumálunk és kész. Néha többször. Viszont a maradék 10%-ból kialakul hosszabb rövidebb barátság, ismeretség. 100-ból 10 lesz akivel tartjuk a kapcsolatot, és 1-2 aki baráttá válik.
Na a barát nélkülieknél már alapból leszűkítik a kört, mert 100 helyett 10 emberrel lépnek kapcsolatba, és abból 1 lesz akivel tovább jutnak, de az sem feltétlen lesz barát.
Illetve vannak akik senkivel nem tartanak kapcsolatot, majd egyszer csak szóba áll velük valaki, és azonnal tőle várják a megváltó csodát. Itt is volt valami kérdező aki valami osztálytalálkozós csajjal beszélgetett egyetlen alkalommal és onnantól rögtön erre a (képzelt) kapcsolatra építette volna fel az életét.
Ez a zolazola96 a tökéletes példa rá, hogy nem azért magányos valami "mert csak" hanem azért, mert elcseszett agresszív kismalac, akivel a kutya nem akar barátkozni, teljesen jogosan és érthető módon.
Tényleg mintapéldája milyen az amikor félremegy az önismeret, vagy egyáltalán nem is létezik, és a világon mindenki is hibás, ő meg áldozat "mert csak".
És külső ember ha kapcsolatba kerül vele, akkor azonnal le tudja szűrni, hogy az adott egyén menthetetlen.
És nem fog neki segíteni, mert tudja, hogy nem lehet.
"ha ezt elolvassa dühös lesz és gyárt még egy teóriát miért írtam"
Sajnos ez a kulcsmondat.
Tökéletesen be is bizonyította az illető, hiszen rögtön a maga primitív módján válaszolt is rá mindenféle "mély" elméletet gyártva.
Pont ezért rohadt fárasztóak az ilyen emberek. Két értelmes mondatot nem tudsz velük váltani, mert azonnal megsértődnek és elkezdik nyomni a demagóg f+szságot.
"nem írunk vissza mert pasi vagy"
Ezen is látszik az a szennylé ami az az álszent pofátokon át kijön.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!