Van egyáltalán igény az új emberi kapcsolatok, barátságok építésére manapság?

Addig oké, hogy társas lénynek születtél, de sajnos muszáj egyedül is feltalálnod magad ahhoz, hogy "vonzó" társaság legyél mások számára.

Hiszen nem mindegy, hogy azt látják érdekes ember vagy, akivel jó együtt lógni. Vagy azt látják, hogy "kényszeres" barátkereső akit messzire elkerülnek.

Illetve ez is olyan, hogy mit értünk tartalmas beszélgetés alatt?

Van akivel lehet mélyebb témákat feszegetni, van akivel nem. Ettől még lehet belőle jó barát. Csak sokan itt rontják el, hogy rázúdítanak az emberre olyan témákat amiket elsőre nem kellene.

Hát, ez IQ függő is szerintem.

Akiknek magasabb, azokat sok minden érdekli, és mivel érdekli szeret beszélgetni róluk.

Akiknek alacsonyabb, azok beérik a lényegre törő, "hasznos" infókkal amit nem kell túlgondolni.

Szerintem nem annyira idő kérdése ez, régen a pásztorok se beszéltek többet napi 10 szónál... Annyi elég volt az ő igényeikhez.

Inkább személy függő. Okosabb ember kevesebb van mint átlag / nem túl okos, ezért kisebb arányban jönnek szembe veled az életben.

Ami nem annyira baj, mert amúgy sem tudnál mit kezdeni velük, hacsak nem focit meg az autókat akarod végig vesézni velük.

- De ez régen is így volt.

Úgy látom, hogy sajnos nincsen már közel sem akkora igény barátságokra, kapcsolatokra, mint amennyire régen volt.

Családi összejövetelektől, egy volt osztálytársam néhai üzenetitől, illetve egy szaktársamtól eltekintve nekem nem is sikerül másokkal komoly témákról beszélgetni. Nem is nagyon kaphatóak rá, és igényük sincs rá túlzottan, nem is érdekli őket a téma helyenként. Azt is észrevettem, hogy már egyre több ismerősömnek írok egyre rövidebb üzeneteket, mert az esetek nagy többségében csak kiragadnak belőle 1-2 dolgot, a javára nem is írnak semmit. Pedig nem esszéket küldözgetek.

Lehet, hogy én keresgélek rossz helyen, de élőben, illetve régi barátokkal neten sem olyan már a kapcsolattartás, mint rég. Kapcsolatteremtés, új ismeretségek szerzése sem olyan már, mint évekkel ezelőtt. Sokan távolságtartóbbak, nincsen igényük társaságra, mélyebb barátságokra.

Nem, nincs igény. Oda sem figyelnek a másikra. Megy a small talk, csak hogy menjen az idő. Semmi tartalmas vagy mély beszélgetést nem lehet lefolytatni senkivel. Ismerkedés terén ez katasztrófa, még kommunikálni sem tudnak egymással.

Azt szűrtem le ebből, hogy egyszerűen nem érdekled a másikat egyáltalán. Szóval igen, nincs rád meg ilyesfajta kapcsolatokra igénye.

Van, csak nem bárkivel, és nem ekörül forog jó esetben senkinek sem az élete. Egy ember rengeteg ismerőst szerez élete során, de nem alakít ki mindenkivel ugyanolyan mély kapcsolatot. El kell fogadni, hogy a legtöbb embernek egyszerűen a munkatársa, csoporttársa, miegyéb leszel ami ettől még lehet őszinte, csak más jellegű mint egy közelebbi kapcsolat. Nem veled akar az élet nagy dolgairól, vagy a legbensőbb magánügyeiről hosszasan beszélgetni, mert nem vagytok olyan viszonyban, van más akivel ezekről beszélgessen, vagy éppen nincsen senki mert nem alakult ki senkivel sem olyan kapcsolata. A másik amit sok mániákus "barátkozó" nem ért meg, hogy ez nem megy egyik-pillanatról a másikra. Idő mire elmélyül egy barátság, ezzel szemben van aki ráír a másikra, és két levélváltás után már szállnak a levelek az 1-2 A4-es oldalnyi levelek, amiben rád zúdítja az életét. Engem alapvetően nem zavar, de egy ilyenre lehet egy hét vagy egy hónap múlva lesz időm válaszolni. Az ember dolgozik, tanul, edz, háztartást vezet, mindig van valami ezen felül is amit el kell intézni, van pár szabad órája hétköznap azt nem biztos azzal akarja tölteni, hogy órákon át chatel, levelet ír egy lényegében idegen embernek.

Főleg ha van már eleve más társasága is, akik már valamit "letettek az asztalra", nemcsak szép dolgokat írtak online. 10 éve nekem is minden gördülékeny volt, mert középiskolás voltam, időm mint a tenger. Egy átchatelt, skypeos, vagy gamelős éjszaka után sem volt semmi, belefért. Most meg már nem.