Kezdőoldal » Emberek » Emberi tulajdonságok » Egyetemisták, hogyan dolgoztát...

Egyetemisták, hogyan dolgoztátok fel a csúszást?

Figyelt kérdés

Ha ezt a félévet befejezem, akkor már csak a szakdolgozatom lesz hátra és így összesen 1,5 év csúszással fogok végezni. A szakom három éves és egyébként nem is kimondottan nehéz, nem annyira jellemző a csúszás. Én is inkább "csak" magánéleti okokból csúsztam, a távoktatás nagyon rossz hatással volt a mentális egészségemre és ebből még mindig nem sikerült teljesen kilábalnom. Valamikor egész jól érzem magam, míg máskor semmi motivációm nincsen, kimerült vagyok, átalszom az egész napot, sírok, szorongok stb., szóval elég változó a hangulatom és így a teljesítményem is.

Annak ellenére, hogy tudom a csúszás okát, nagyon rosszul érzem magam miatta. Szégyellem. Bánt a tudat, hogy mennyi időt elveszítek így az életemből és normális esetben már mennyivel előrébb tarthatnék. Csomó tervem volt (leginkább tanulás terén, mert szerettem volna mesterre menni, tudományos tevékenységet vállalni, külföldön tanulni), de így ezeket is el kell halasztanom és a kudarcok miatt már egyre kevesebb önbizalmam van ezen a téren is. Sokat gondolkozom azon, hogy talán nem is nekem való ez a terület, nem vagyok elég jó, nem vagyok egyetemre való stb., de mindig arra lyukadok ki, hogy ez érdekel és nincs is nagyon más lehetőségem. A családom támogat, de néha tőlük is kapok negatív megjegyzéseket és úgy érzem ők is csalódtak bennem. Szociális életem pedig gyakorlatilag nincsen, párkapcsolatom sosem volt, a barátaim pedig lemorzsolódtak az évek során. Úgy érzem kiégtem, mindig csak az egyetemmel foglalkozom, sokat vagyok egyedül, nem tudok kikapcsolódni, sok kudarc ért mostanában stb. és már belefáradtam, egyre nehezebb.

Mindenképpen szeretném befejezni az egyetemet, de most megint elszontyolodtam emiatt. Félek, hogy esetleg megint nem sikerül és nem tudom, hogy mit tegyek, min és hogyan próbáljak meg változtatni, mi segíthetne a tanulásban és hogyan használjam ki ezt az időt, hogy ne vesszen teljesen kárba. Gondolkozom nyelvtanfolyamon vagy diákmunkán, de már olyan kevés önbizalmam van, hogy erre sem érzem magam alkalmasnak. Viszont tudom, hogy azt sem bírnám, ha csak a szakdolgozatra koncentrálnék és otthon ücsörögnék a könyvek felett egymagamban.


2022. ápr. 7. 20:34
1 2
 11/12 A kérdező kommentje:
10. Nekem sosem volt semmi más. Fogalmam sincs mi mit kezdek majd az egyetem után sem, nem tudom. Tudom, hogy szükségem lenne emberi kapcsolatokra, de nem tudom hogyan lehetnének barátaim stb.
2022. ápr. 8. 17:56
 12/12 anonim ***** válasza:
100%
Betegség és depresszió miatt lassan duplázok, ráadásul 30-hoz közeli vagyok. Konkrétan legszívesebben már fel sem kelnék a szégyentől és a kilátástalanságtól...munkám sem lesz...
2022. ápr. 9. 19:58
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

További kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!