Elméleti kérdés: Mi a véleményetek az eutanáziáról?

Eü-ben dolgozom.

Annyi fájdalmas halált láttam, szomorú, hogy csak passzív eutanázia létezik idehaza.

Egy elmaradott középkori országban élünk.

Rengeteg mentális beteget is ismertem, akik tiszta pillanatukban lettek öngyilkosok, mert nem akartak így élni...

Szintén (volt) eü-s.

Én is támogatnám az aktív eutanáziát.

A mentális betegségeknél viszont talán hosszabb engedélyezési időt adnék, mert saját példákat is tudnék mondani, mikor végül mégis az élet mellett dönt valaki. Tudom, ritka eset, de létezik.

Az aktív eutanázia annyiból előnyösebb, mint az öngyilkosság, hogy sokkal "szebb" és békésebb módja az eltávozásnak. Nem a gyerek \ szülő, vagy a kocogó turista találja meg a merev vagy már bomló holttestedet.

Az aktív eutanázia az, amikor beadják az injekciót és attól meghalsz.

A passzív eutanázia azt jelenti, hogy ha beszámítható vagy, akkor a kérelmedre az orvosok befejezhetik a gyógyszeres kezelésed és ha úgy adódik, nem fogják megkezdeni az újraélesztésed, mert tettél egy ilyen nyilatkozatot korábban. Tehát magadtól halsz meg X hét\hónap múlva.

Támogatom. Teljesen felesleges hónapokig még szenvedni, fájdalommal lenni, főleg már ha a fájdalmat se tudják tompítani. Ágyban feküdve, kiszolgáltottnak lenni .. hospice osztályon vagy ápolásin, ahol tudod, hogy úgysem fogsz már kijönni élve .. Ennek nincs értelme. Ez már nem élet. Lehet mondani, azt hogy de hát akkor még pár hónapig él valaki, de minek? Mi mást tud még csinálni? Ha Ő azt szeretné, hogy végetérjen akkor bizony érjen véget.

Viszont az olyan embereknél, akiknek igazából semmi gondjuk nincs, nem engedném az eutanáziát.

Szóval kizárólag halálos betegeknél, csakis azért, hogy a szenvedésüket ne toljuk ki.

"Mi a helyzet, ha mentálisan, lelkileg súlyos állapotban van és minden nap szenvedés neki? Ha úgy éli meg, hogy ez az egyetlen helyes út számára?"

2017-es Eurostat felmérés szerint Magyarországon a 18 év felettiek 10,5%-a produkál depresszív tüneteket, más reprezentatív felmérések szerint szorongásos kórképek a magyar emberek 17,7%-át érintik. Nekik több mint valószínű, hogy volt, vagy majd lesz (ha éppen nem jelenleg van) olyan életszakaszuk, amikor úgy éreztek/éreznek/fognak érezni, ahogy írtad.

Ezeket a számokat csak azért hoztam, hogy lássuk, milyen széles rétegek számára tesszük hozzáférhetővé az eutanáziát, ha azt mondjuk, hogy ennyi elegendő indoklásnak (gondolom, a gyakorlatban úgy nézne ki, hogy pszichiátriai diagnózisról kellene papírt felmutatni). És egyéb mentális betegségekről még nem beszéltünk, pedig nagyon széles a paletta. Szerintem ez a része nem olyan egyszerű vagy egyértelmű, mert még azok között is jelentős számban akadnak felépülők, akik korábban megkíséreltek öngyilkosságot, vagy éppen a családtagjaiknak könyörögtek, hogy öljék őket meg. Nagyon-nagyon szigorúan kéne szabályozni ezt, ha valaha bevezetésre kerülne.

De azt én is támogatom, hogy olyan esetekben, amikor nincs kilátásban gyógyulás, csak hanyatlás és szenvedés (pl. rák végstádiumban), engedélyezve legyen az eutanázia.