Melyik a rosszabb? Ha teszel valamit, amit később megbánsz, vagy ha nem teszel meg valamit és azt bánod meg később?

3# Bárki bármit mond amikor 70 évesen a karosszékben üldögélsz a macskáddal, és merengsz a múltadról hogy mit tehettél volna másképpen, nem az fog jobban fájni amit megtehettél és nem kellet volna. Hanem amit nem tettél meg, és nem tudod mi lett volna ha megteszed. Ugyanis az utóbbiban burkoltan ott lakozik az a fránya "mi lett volna ha" ami tudjuk, hogy önmagában egy hülyeség de az emberi fantáziát nagyon sokszor foglalkoztatja. Csak ugye hiába mert utólag már az ember nem fogja megtudni mi történhetett volna mert az a bizonyos alkalom/helyzet már elmúlt. És azaz ember aki legtöbbször bátor adott helyzetben és megteszi azt amitől tart meg ott a félelem is hogy beég, de ugye végeredményben kiderül mi lett volna ha megteszi, annak az embernek az életéből eltűnik a "mi lett volna ha". És pont ezért mindig jobb lesz megtenni és megbánni mint megbánni, hogy nem tetted meg.

Mondok egy példát: Van az osztályban egy lány akivel egész jól kijöttök sokat beszélgettek óraszünetekben meg minden meg van a szimpátia kémia stb minden ami kell... Egy idő után elkezdesz többet érezni iránta, és képtelen vagy rá csak barátként tekinteni. Eldöntöd, hogy ez így nem mehet tovább valamit lépni kell a közeljövőben. De nagyon rettegsz hogy mit fog szólni esetleg beégsz előtte ezért mindig elhesegeted azt a gondolatot hogy elmondod neki, hogy többet érzel iránta. Aztán elballagtok és soha nem tudod meg mi lett volna ha elmondod neki, de egy üde színfolt marad a multadban mert arra gondolsz hogy tök jó barátok voltatok.

Viszont jön a másik opció egy beszélgetés közepette elmondod neki és vagy viszonozza és minden happy vagy egy nagyot koppansz. De ez az utóbbi azért érdekesebb mert nagyobbat is lehet vele nyerni. Mert lehet hogy nagyon jó barátok voltatok, és azok is maradtatok az évek alatt mert nem mondtad el neki, de ha megkockáztattad volna akkor esély lett volna arra is hogy egy nagyon jó szerelem is kisült volna belőle ami ugye mindenképpen jobb egy barátságnál. Persze ehhez az kellett volna hogy ő is viszonozza meg egy adag bátorság ahhoz hogy az ember megtegye. Plusz attól a gondolattól is megszabadulsz életed hátralévő részében, hogy "mi lett volna ha megteszed". És a másik hogy bármekkora hülyeséget csinálsz a múltban, esetleg abból kifolyólag hogy a kevésbé rosszabikat válaszd ami ugye tudjuk hogy melyik, nem fog számítani az idő távlatából és eltörpül egész kicsire max röhögsz az egészen egyet hogy milyen naiv voltál hogy azt az egészet úgy elhitted. Viszont ha onnan közelíted meg a dolgot hogy milyen bátor voltam hogy megtettem amitől féltem erőt vettem magamon és kiugrottam a konfortzóbámból sokkal nemesebb érzés lesz vissza gondolni még akkor is ha nem jött be az a valami, de az esélyét te megadtad neki. Viszont azzal nem tudsz mit kezdeni ami nem rajtad múlik de nem is kell, a dolog önmagától szép, és enged meg hogy minden olyan legyen amilyen aztán idővel képes lesz felülkerekedni rajta. 🙂

Egyértelműen az első. Ne tudjátok meg, milyen bűnösnek lenni.

Persze aki ezeken túl tud lépni, annál nyilván nem ilyen fekete-fehér a válasz.

Ha nem akarsz hibázni tapasztalatot kell szerezned, de tapasztalatot csak úgy szerezhetsz, ha néha hibázol.

Egészségügyben dolgozom, sok haldoklóval beszélgettem már utolsó heteikben, napjaikban. Mind egytől-egyig azt bánták meg, amit nem tettek meg. Illetve, ez nem teljesen igaz. Legjobban azt bánták meg, amit valaki más személy hatására nem tettek meg. Pl. volt egy néni, aki nagyon sírt, azt mondta bár olyan lánya lenne mint én. Olyan aranyos volt. Majd elmesélte, hogy nem lehetett gyereke, szeretett volna örökbe fogadni egy gyereket, de a férje nem egyezett bele. Azt mondta, azt kívánja, bár elhagyta volna még időben. Azt a keserűséget a szemeiben látni, bennem maradt egy életre. Nem azt mondom, hogy az jó, ha vakmerően beleszaladunk minden hülyeségbe (gondolok itt drogokra pld.). De ha valakinek normális céljai vannak, amikkel amúgy sem másnak, sem magának nem árt, és nem teszi meg valaki más miatt, az sajnálatos. Sokan a társadalom, család hatására nem élnek boldog életet. Ez régen is így volt, és most is így van.

Nekem rossz volt mert gyàva voltam mert féltem baja lenne neki is..

Aztàn ottvolt a milett volna ha?!

Aztàn ottvoltam én és elmondtam őszintén..de azt kaptam hogy félreértettem őt..szoval nem volt happy end :(

Tovàbb kell lépni élni vegetàlni ..és belàtni hogy csak jàtszott jàtszik..

Jobb lett volna màsba hinni azaz hittem is de az csak àlom hitegetés elvesztegetett évek..