Sokaknak miért nincs kitartása a tanulás felé felnőttkorban?

A felnőtt kori tanulás nagyon nehéz, mert az ember sokfelé van lekötve, munka, család, a gyerekkel való foglalkozás, netán saját hobbi erősen korlátozza már a rendelkezésre álló időt is, de magát az elmélyülést és a megértést is.. Nekem is csak rövidebb tanfolyamok sikerültek felnőtt koromban. Az egyedül állók sokkal előnyösebb helyzetben vannak, ott legfeljebb az élvezetesebb dolgokkal történő időtöltés a korlátozó tényező.

Indulásként persze figyelembe kell venni, hogy honnan indul az ember, mit látott a családjában ill milyen ambiciói vannak.

Alapból ahogy növünk átalakul az agyunk, majd szépen leépül idős korban.

Elég megnézni a kisgyerek mennyi információt meg kell tanuljon élete első pár évében szó szerint a nulláról.

Na meg mit értünk iskola alatt? Így utólag visszagondolva, az a tananyag mennyiség amit általános iskolában fél év alatt megtanultunk azt ma egy délután alatt letudja az ember.

Vagy egyetemeken elmondják, hogy a szakközép iskolások tudás előnye maximum az első félévig tart, onnantól nekik is minden új nem csak a gimiseknek.

Csak azt könnyebb tanulni, ami érdekel.

Én pl folyanatosan tanulom az angol, német nyelvet, informatikai dolgokat.

Tegyük hozzá, hogy van, ami nem indul levelezőn, a nappalis tanárok meg, tisztelet a kivételnek, de szemetek tudnak lenni

Voltak csoporttársaim, akik nappali mellett dolgoztak, a családi hátterük miatt és így nem minden órára tudtak bejárni rendszeresen, a tanárok meg ott verték a nyálukat, hogy minek jár nappalira az ilyen.

Persze könnyű ezeknek a tanároknak, akiket anyuka-apuka végig támogatott a tanulmányaik során, nem kellett dolgozniuk, de ha dolgoztak, a munkát is úgy végezték, hogy legyen csak egy büszkeségérzetük, hogy dolgoztak, noha 1-1 alkalmi munkáról vagy félállástól van szó.