Nem érdekel semmi, csak a tanulás. Felnőttként ez beteges?

Attól hogy oktató videókat nézel és olvasgatsz, nem minden esetbe jelenti azt, hogy tanulod is azt.

Más ha megjegyzel pár jelentéktelen dolgot.

Vannak dolgok, amik érdekesek (dokumentum filmek stb), de azzal sokszor nem megy az ember semmire.

Csak infót/elméleteket kapsz. Ezeket csak megnézed, mert érdekel.

Pl: Szobrászattal is foglalkozom. Youtube-n elkeveredtem a 3D modellezésig, amikor ötletet kerestem egy megoldásra.

Akkor én is csak megnéztem a videókat.

Tanultam belőle? Nem. Ismertem a programot s kezelését? Nem. Alkottam vele? NEM.

Ez csak nézés volt, mert érdekelt.

Később megismertem egy embert, aki ezzel foglalkozik s itt jön a képbe a tanulás. Megtanultam tőle modellezést. S amit megtervezek 3D nyomtatóval kinyomtatja nekem, az alapanyagot kifizetem.

Nos engem mindig is érdekelt a tanulás, kivitelezés. Több művészeti ághoz is értek s fel tudom használni a tudást.

Te mivel foglalkozol? Nézed vagy tudod is alkalmazni a "tudást"?

Olyan dolgokat nézel, amikhez értesz is?

Én se vagyok bulizós, szeretem a nyugalmat, csendet.

Takarítani én se szeretek, de megcsinálom azt amit kell.

Vasalni... Vasal a rák. Megy minden fogasra szépen. Néha alkalmi ruha miatt látom a vasalót pl ing miatt.

Vendégeknél meg nem mindegy ki/k az/ok. 4 ember az, akit szívesen látok bármikor, a többinek meg megmondom úgyis, ha már sok pl a panaszkodás és helyette folytatnám az alkotást.

Akik elfogadtak így azok megértik, akiknek meg fájt az őszinteség azok nem is zavarnak.

Rendezvényeket szeretem mondjuk és mindig olyan ember társaságát keresem, akikkel el vagyok.

A legtöbb ember sablonos témákon lovagol, ami unalmas számomra.

Jobban szeretem, ha valakinek létezik más téma is és van hobbija.

(Sok embernek nincs is hobbija vagy olyan jelentéktelen dolgot nevez annak, hogy kiröhögöm.)

Ha valakinek a távozását várod az normális. Sok helyen van olyan helyzet. Az már más, hogy ki az, akik csendben elviselik.