Az emberek miért ragaszkodnak annyira dolgokhoz, ha úgyis meghalunk? A sírba nem viszünk magunkkal semmit.

Abban van igazság, hogy hiába halmozunk fel bármit is, úgysem visszük magunkkal a sìrba és ugyanoda fog kerülni a milliárdos mint a koldus. Viszont miért ne lehetne élvezni az életet,ha megadatott? Nyilván mindenki a jobb életre törekszik és nem szenvedni akar x évig. Ha te ezt akarod, akkor lakj az utcán, ne legyen semmid aztán annyi. Most mit lehet erre mondani?

Nekem pl örömet okoz, hogy gyűjtök néhány dolgok. Miért baj ez? Akkor üljünk egy üres szobában és várjuk a halált ennyi erővel. Ne tanuljunk, ne dolgozzunk, ne együnk, ne vegyünk semmit, ne akarjunk magasabb fizetést, ne legyen családunk, háziállatunk, bàrmink, mert úgyis meghalunk egyszer. Ez elég ostoba felfogás.

N

Nem bántásból írtam, hanem hogy ismerd fel ,hogy baj van és időben lépj.

Hidd el sokkal jobban leszel. Szurkolok! Tarts ki, ha nem adod fel menni fog.

"Ugyanis a tárgyak idővel elkopnak"

Viszont addig is ott vannak, használod őket.

"a pénz egy idő után nem boldogít"

Önmagában nem, de sokkal boldogabb vagy vele mint nélküle. És a hiánya egyértelműen boldogtalanná tesz.

"Lakásod egyik percről a másikra összeomolhat"

És? Ebből mi a tanulság? A lakások 99%-a nem omlik össze.

"A barátok elhagynak"

Nem hagynak el, mivel ez nem egy párkapcsolat.

Barátok, ismerősök jönnek mennek az életben.

"A test megbetegszik, majd elpusztul."

Vagy nem. Nyilván elöregszik, de azért nem mindegy, hogy 80 évig vagy egészséges vagy ugyanúgy 80 évig egy tönkretett testben élsz.