Ha lány/nő vagy, volt vagy van testképzavarod?

Van, bár már annyira nem durva, és nekem is a soványságommal kapcsolatos.

Világéletemben vékony, sovány voltam, de gimi eleje óta kapom érte az ívet, úgy igazán (most vagyok másodéves egyetemen). Szüleim szoktak rá megjegyzéseket tenni, valamint egy gimis "barátnőm" is, aki egy időben "csontikának" hívott, meg csontkollekciónak. Amúgy sem volt túl nagy önbizalmam, ezek meg persze tovább rontották, így borítékolható volt, hogy sokáig nagyon nem éreztem jól magam a bőrömben, egyszerűen sírni tudtam volna, amikor elmentem egy tükör előtt.

Pár hónapja kezdtem el jobban figyelni magamra, és egyúttal belátni, hogy közel sem vagyok annyira vékony, mint azt velem láttatni akarták.

Volt alapja, de irracionalis volt. Tinilanykent, mikor lett mellem, de nagy, sot, nagyon nagy, es logott. Ez regen volt, es nem volt divat sem a plasztika sem a pornos kinezet. A modellek mind tok laposak voltak, es a lanyok is, mert csak az oreglanyok hordtak melltartot.

De iszonyuan ocsmanynak ereztem a melleimet, plusz hozzam tenyleg pici illene. Evtizedek kellettek, hogy megtudjam, isteniek, es igazabol otvenesen ugyanolyan, mint 16 evesen. Annyi idosen lehetett volna jobb, de van formaja.

Meghalni sem mertem, rettegtem, hogy a halottashazban lesajnalnanak, ahogy ketoldalt szetterul.

Engem a 163 cm kb 60 kg-s testemmel sokat bántottak általánosban. Elvileg ma már azt szeretik, ha van mit fogni egy lányon, na az én időmben még azt, ha valaki nagyon vékony.

Aztán meghíztam, lefogytam, 62 kg voltam a 20-as éveimben, amikor az akkori munkahelyemen akikkel jóban voltam mind nagyon vékonyak voltak és nem ettek kb semmit. Ételt rendeltünk (Interfood stb), én egy normál adaggal alig laktam jól néha, ők meg a felét ették meg a kisadagnak. Úgyhogy egy időre kialakult bennem az, hogy az a normális, ha valaki nem eszik. Magamat meg úgy láttam, mint egy hulladék.

Most meg nem vagyok testképzavaros, hiszen egyértelműen mindenki szerint (tudomásomra is hozzák) kövér vagyok :D