Mit csináljak ha apám úgy beszél a családjával, mintha egy darab ....-ok lennénk?

20 vagyok. csak véletlen elküldtem miközben írtam telón.

szerintem valami nagyon egyenes beszédre lenne szükség, ami tényleg hozzá szól. mert valami baja van. megkérdezni tőle, hogy boldogtalan e. megkérdezni, hogy nem ilyen életet akart-e. hogy van e valami mód, hogy elfogadja mégis ezt, ami van, ezeket az embereket. vagy ha ez lehetetlen, akkor valahogy keresni más megoldást. mert lehet neki is arra van szüksége, hogy ne velük éljen. mert itt nem boldog. szóval, hogy valahogy lásson ki és hozzon egy tudatos, vállalt döntést az életéről. és ha nem jó neki ez ami van válljon el anyádtól és hagyja itt a gyerekeit. de itt most nem öröm keletkezik ebből a közös valamiből.

vagy az is út valahogy nagy üvöltözést csinálni. és így tényleg sokkolóan az arcába üvölteni mindent ami fáj. nekem amikor tinédzser voltam volt ilyen. és ekkor semmi nem változott ott helyben, totál el lett utasítva amit mondtam. és nem beszéd egy ideig. de akkor érzelmi sokk volt az egész, hogy valahogy szép lassan mégis hatott. és valahogy lassan gondolom gondolkodott rajta vagy csak egyszerűen belé égett és valami változott. ezt csak azért mondom, hogy az is fontos, hogy ne ott helyben várja az ember a változást. mert az lehet lassú lesz. mert egy csomó beidegződést kell újraírni. de ez is egy opció, hogy így tényleg amikor hazamész így nagy balhét csinálni. és szerencsére úgy is lelépsz aztán. aminek azaz előnye, hogy ha nem vagytok egy térben könnyebb feldolgoznia. másrészt meg az is előny, hogy te aki kicsit szabad vagy viszed el a balhét. szóval veled lesz ez a dráma nem direkten a többiekkel.

#20-21

Az a baj, hogy egy ilyen, valahol beteg embernél akármit mondasz, azok csak üres szavak számára.

Én apám olyan beszédeket kapott, hogy filmekben lehetett volna játszani. Csak éppen a filmben ott a Happy End, felnyílik a szemük és minden szép és jó. A valóságban meg lóf..sz se történik. Mi több még meg is sértődik az ember.

Én apám mondjuk olyan volt mint gyakorin, facebookon a primitívebbek. Ha érveltek neki, akkor átment vagy agresszívbe, vagy pedig elkezdett hülyegyerek módjára hárítani, becsmérelni, mint egy óvodás. Be sem akarta fogadni azt, amit mondanak neki.

Az üvöltözés nálunk csak olaj volt a tűzre, mert azzal végképp feljogosítva érezte magát az agresszióra és erőszakra. Mondjuk nálunk apám szimplán élvezte, ha balhé lehet és élvezte, ha a másiknak rossz, így hiába üvöltöttünk vele, csak kiröhögött minket.

Ráadásul az én apám alapból csak házi rabszolgaként tekintett ránk, akik azért vannak, hogy dolgozzanak helyette, meg őt masszírozzuk, meg a hátát nyomkodjuk mert fáj neki. Csak csicskák voltunk neki.

Aztán persze onnantól, hogy nem az ő parncsára ugráltunk azonnal ellenségek lettünk, és azonnal a tipikus magyar "el lehet takarodni" volt a reakció. El is "takarodtam", azóta is rühellek arra járni, pedig évek óta föld alatt van az öreg.

Mondjuk ha még élne, akkor a mai napig megkapnám, mekkora szar vagyok, hiába van kocsim, munkám, barátaim, életem.

#22 túl általánosítasz. egy esetből mindenkire.

és amúgy ha nem is lehet változtatni akkor is a másik értése, segíthet a dolog feldolgozásában. ami akár jelentheti csak a másik élettörténetének az ismeretét.

Az élet maga lesz erre a megoldás, - mert akár hiszed, akár nem, mindenkinek benyújtja a sors a számlát!

Az ilyen "emberek" agresszívak, magabiztosak, nélkülözhetetlenség tévképzetében, mértéktelen önimádatban élnek, aztán egyszer csak történik valami, amitől - hidd el, - képesek lesznek akár 180 °-ot is változni (addigi mentalitásukat tekintve)!

Ilyen eseménynek az számít, amikor kiszolgáltatottjaivá válnak egy fordulat hatására azok irányába, akikkel egész addigi életükben szemétkedtek.

Ismerek olyan embert, akinek az ajtaja előtt nap mint nap elhaladva csak azt lehetett hallani, ahogyan a házaspár férfi tagja folyamatosan, fennhangon alázta a feleségét, aki ezt csendben tűrte.

Éveken keresztül így ment, míg nem egyszer eltört a lába.

A kiszolgáltatottság hatására elmaradtak ezek a hangos alázások szinte azonnal.

És hogy teljes legyen az élmény: A gyógyulást követően elkezdett fájni az egyik lába ugyan ennek az embernek, melynek végső kifejleteként levágták combból a beteg lábát ugyan ennek az embernek.

Ettől a pillanattól csak a béke és a szeretet, az elkeseredett beletörődés hangjait lehet hallani a sokáig magabiztosan okkal, ok nélkül gyalázkodó ember szájából.

Megváltoztatták a körülmények, - még pedig nem is kicsit!

Nos! Vélhetően egy hasonló pillanatot kell kivárnod - sajnos - ahhoz, hogy pozitív változás álljon be! Ne félj, ettől a pillanattól kezdve "tejben-vajban" emlegetett emberek lesztek és napi tanúi lesztek a kikövetelt szeretnek!

#23

Nem általánosítok, hanem szimplán tudom milyen az adott típusú ember, saját kézből is.

Mint ahogy a kérdező is írja, hogy "Se szépen, se csúnyán nem lehet vele, mert nem fogja fel."

És sajnos ez a lényeg, ilyen ember fel sem akarja fogni, nem is akar szembesülni a helyzettel.

,,Szimplán nem normális. Anyám egyben akarja tartani a családot"

Bocs, de anyudban felfedezek némi önzőséget. Lehet, hogy egyben akarja tartani a családot, de ha egészséges almák közé beteszel egy rohadtat, akkor a többi is el kezd vele együtt rohadni. Apádat kellene kipenderítenie, főleg, ha ti is fontosak vagytok számára. Biztosan találna mást akitől ugyanúgy megkapja a szeretetet amire vágyik. Apádra meg legalább valami bírósági végzést kérni, hogy ne jöhessen a közeletekbe, mert csak rossz hatással van rátok.