Mit csináljak ha apám úgy beszél a családjával, mintha egy darab ....-ok lennénk?

7 nem alkoholista?

Szerintem próbálj újra és újra bezsélni vele. De valahogy négy szemközt. Valahogy megtörve a normál élet ritmusát. Szóval valami olyat csinálva amit nem szoktatok. Pl hívd el kirándulni vagy valamit együtt csinálni. Ezt azért írom, mert ilyen ketten töltött idő eredményez intimebb helyzetet. Csak gondolom arra is nulla az esély, hogy ilyen közös helyzetbe belemenjen.

Amúgy szerintem beszélj nagyszüleiddel is. Mert te vagy úgy tűnik az egyetlen aki kilát ebből.

De az benne van, hogyha semmi nem változik, akkor anyukáddal kell beszélni, hogy váljon el.

Szerintem jó hogy akarsz cselekedni. Kísérletezz. De ne vedd nagyon magadra, mert nem a te felelősséged ez a helyzet. Ha valamire tudsz hatni az kész csoda.

Nálam mondjuk az tette be a kaput, hogy apám halála után is tabu volt a sérelmeinkről beszélni.

Én is nehezen alakítottam ki kapcsolatokat. Anyám kérdezte, hogy miért, amire megjegyeztem, hogy nem tett jót, hogy egy alkoholista mellett kellett felnőnöm.

Erre anyám rendesen leteremtett, hogy "jajj az már rég volt" "már régen túlléphettél volna" "már rég elköltöztél".

Egyrészt szar érzés volt, hogy ez is úgy volt beálltva, mintha az én hibám lenne az, hogy elcseszett vagyok és hát miért nem lépek már tovább.

Másrészt nekem is álmatlan éjszakáim elmentek annak tudatában, hogy ők ott szenvednek apám mellett. Így még fájóbbak az ilyen "te már rég eköltöztél" megjegyzések, mintha bűnt követtem volna el, hogy én nem maradok ott a szarban velük.

Nálam oda jutott a dolog, hogy szinte teljesen megszakadt a kapcsolatom anyámmal.

Ha sokszor a piához nyúl, akkor alkoholista.

Anyádért ne érezz lelkiismeret-furdalást, felnőtt ember, így döntött. Rosszul, de ez az ő dolga. A húgodért se, ő is tud már függetlenedni. Te ne menj haza. Soha. Ne mérgezd magad. Anyád és a húgod majd találkozik veled máshol. Ha akarnak. Ha nem akarnak, akkor nem találkoznak. A kapcsolati nehézségeidért ne az apádat okold: felnőtt vagy, az életed irányítása kizárólag a te kezedben van. A múltaddal tisztában vagy és a jelenben élsz saját felelősséggel. Az a baj, hogy te ezt a tanácsot nem fogod megfogadni. Akkor pedig te éppúgy elrontod a saját életedet, mint az anyád a sajátját és a tieteket.

Mondjuk nekem anyám is asszisztált ezerrel.

Neki kellett volna lelépnie, sosem tette. Mindig volt valami kifogás.

Mi lesz a házzal, hova menjen 2 kisgyerekkel, hogyan élnénk meg egy fizetésből. Hozzátenném apám munkanélküliként konkrétan egy harmadik gyerek volt. És rengeteg ismerős, rokon segített volna elindulni.

Amikor nagyobbak lettünk akkor az volt, hogy majd ha még nagyobbak leszünk, majd ha továbbtanulunk és már nem leszünk ott akkor fogja magát és elmegy.

Amikor mi ránk már nem lehetett fogni, akkor az volt, hogy de ki fogja ápolni apám szüleit, amikor bekerültek otthonba és átvette őket a rokonság akkor meg anyám szüleit ki fogja ápolni, meg jajj ha elmegy akkor majd biztos a mamához fog menni apám keresni, stb.

Mindig volt kifogás, hogy miért nem.

13-14 hú nagyon nehéz helyzet. szerintem tedd meg amit tudsz aztán lesz ami lesz. beszélj nagyszüleiddel először ők mit látnak. szerintük miért lehet ez.

(amúgy nekem alkoholista volt az apám és a végén én mondtam ezt a válást anyámnak aki végül el is vált és jótt tett neki eléggé. de amúgy nekem jó ember volt az apám, akit szerettem, csak mégis szar helyzetek lett és nem lehetett így tovább.)

A szüleinket nehéz megvàltoztatni.

Számodra,lehet tanulság, hogy így nem fogsz viselkedni.

Keress olyan kapcsolatokat, ahol megfigyelheted, a jól, vagy mondjuk jobban működő családokat, mert tökéletes család nincs.

A családod többi tagját szeresd a tőled telhető módon, hogy érezzék a szeretetedet, a törődésedet. A szereteted adhat erőt nekik ahhoz, hogy megtalálják a maguk kapaszkodóját ennek a helyzetnek a kezelésére. A szeretet a legnagyobb erő. Apukád talán nem részesült szeretetben, talán nem is tudja, hogyan kell jól szeretni, lehet, hogy azt sem látja/érti, hogy saját maga is akadálya annak, hogy szeretni lehessen. Amíg ő maga nem érzi szükségesnek, hogy megvàltozzon, addig nem tud megváltozni.

Megéttelek, rossz érzés, ha nem tudunk segíteni a családtagjainkon.

1Léna: csak nem ördögi kör ez? mert mitől érezné úgy ő maga, hogy változni kell, ha valaki nem hat rá úgy, hogy megmozdítson valamit benne, ami régen nem mozdult.

Szoktuk ezt mondani, hogy tanulunk a szülőktől és majd a gyerekeinkkel már más lesz. Csak aztán a gyerekünk is pont ezt gondolja majd és az övé is. Hogy majd a köv generációban rendezzük a dolgokat és nem itt, nem velük. Szerintem van valami erős abba ha a gyerek mégis a szülő felé lép és az ami a szülő kudarca ott hat valami, hogy abból jó legyen.

Kérdező: lehet az a kérdés, hogy van e olyan mód megszólizani az apádat, hogy észrevegye, meghallja, hogy most hozzá szólnak. egy erős Te. egy Apám. vagy egy keresztnév vagy valami. hogy tudja hogy most fo tos szavak hangzanak el és hozzá szólnak és nem ráolvassák a nem jóságát, hanem utat, új életet kínálnak. ami r

csak ami nehéz, és ez az igazán nehéz, hogyha meg is hallotta, hogy ne oda hulljon vissza pár nap után amit a régi beidegződések kijelöltek.