24 évesen úgy érzem, hogy egy darab sz@r vagyok. Sokan voltatok így ebben a korban?

Van az az állapot 36 evesen amikor mindent elértél amit akartál de mégis ugyan ezt érzed.

Nálam pl. Mert rájöttem, hogy valahol félre siklott a dolog, kb pont akkor amikor azt hittem most kerültem jó helyre. Ebben élek 10 éve, és kezdek rajonni, hogy miért volt minden lelkileg nehéz . Látszólag minden tökéletes de mégsem. És nem látok kiutat se azt hogy mi lenne helyette a jó

"Mindenki aki ismer egy jókedvű, vidám srácnak gondol, szerintem fogalmuk sincs róla, hogy közben meg tele vagyok gátlásokkal, szorongással és nagyon sok depresszív gondolattal"

Na most egyrészről ez nem az ő dolguk, minek is foglalkoznának vele. Másrészről ahogy rajtad sem látni, te sem látod az ő gondjaikat. Ugyanúgy szenvednek a mindennapi életben mint mindenki más, senkinek sem tökéletes az élete. Lehet hazugságokat előadni, meg eljátszani hogy az, de a valóság nem ez.

Te azzal törődj hogy úgy haladj ahogy te elgondoltad. Van aki lassan érik, hülye döntéseket hoz, hamarabb megtapasztal olyan problémákat, amik másoknak később jönnek elő.

A te életed a te dolgod, másnak nincs köze ahhoz mit tanulsz, meddig és hogy. Nincs közük az életedhez, nem is kell beavatni senkit semmibe.

kerületi pszichiátriai gondozó felkeresését javaslom.

hasonló voltam én is, halogattam a kezelést, nem éri meg.

24 évesen lett nagy nehezen barátnőm, 34 évesen költöztem el otthonról, úgy, hogy a szüleim vettek lakást

29 évesen mentem el egyetemre

az, hogy elsőre nem olyan suliba mentél nem olyan nagy bűn, az gyanús, hogy ez téged ennyire zavar, meg a szüzesség, ezek miatt húzz terápiába, max azt mondja a doki, hogy tévedés, de inkább az lesz, hogy tud rajtad segíteni. Vállald ezt be, nem kell senkinek se tudnia!

[link]

Szerintem elég lesz ide a sima pszichológus is. (NAGYON-NAGYON FIATAL VAGY MÉG, NE TEMESD MAGAD!!!) Ne keseredj el, bizakodjál, mert VAN KIÚT!!!

Sokkal több lehetőséged van még, mint gondolnád. Esetleg pszichoterápiát igénybe vehetsz, DE NE HAGYD GYÓGYSZEREZNI MAGAD!!! Édesanyám belehalt végül a sok kényszerkezelésbe. Menthetetlen volt.

Igen, én is voltam VÉGIG a húszas éveimben válsághelyzetben. (Szinte második "tinédzserkor"-nak éreztem.) Gyakran éreztem, hogy semmi nem sikerül, a szüzességemet közel 23 évesen vesztettem el, de nem tartott túl sokáig az a kapcsolat - összesen 8 hónap volt az egész.

Nekem végül egyházi ismeretségek segítettek kijutni a mélyebb gödrökből, válsághelyzetekből. SZINTE EGY CSAPÁSRA REND LETT A LELKEMBEN 36 ÉVESEN!!!

Most pedig két férfi ismerősömmel TÖRETLEN A KÉMIA, VISZONZOTT ÉRZELMEK hosszabb ideje, stb. Egyházi ismeretség mindkettő. DE NEM PÁRKAPCSOLAT - egyelőre még. Majd lesz valami, de már ígéretesen csillog a jövőm.

Hidd el nekem, hogy KÉTSZER ANNYI IDŐS vagyok én nőként, mint most Te. És elég lassan, szinte kilátástalanul hánykolódtam mind ez idáig. (Na jó, a harmincas éveimben kezdett jobban felszámolódni a céltalanságom, de akkor meg édesanyám omlott össze súlyosan idegileg és KETTÉTÖRT minden álmom sokáig...)

Ui: közhely, de igaz. NE MÁSOKHOZ MÉRD MAGAD, MERT TE EGYEDI VAGY, EGYEDI ÉLETÚTTAL!!! Csak azt kell megkeresned, amit Neked szánt az Ég, a Gondviselés!!! Ne csüggedj, ne add fel. Olvassál szentírást, kérj értelmezést szakértőtől. Hidd el, sokaknak tud ez segíteni erőt meríteni. Vagy gyújts egy mécsest/szál gyertyát és meditálj!

Elsőkörben a közösségi média detox-ot javasolnám, amennyire csak teheted, vagy csak a chat részét használd. Így nem fog veled állandóan szembe jönni mások élete, és nem kezded el rögtön a sajátodéhoz hasonlítgatni. Nekem is nagyon, nagyon sokáig tartott átültetni ezt a gyakorlatba.

Ők amúgy is máshonnan indultak, más háttérrel rendelkeznek, így nem is tarthattok ugyanott.

"Mindenki dolgozik, lakása, autója van, párkapcsolatban él, vagy már gyereke is van, stb." - egy korosztályban vagyunk, szóval átérzem ezt a kontrasztot, de ugyanakkor úgy érzem, hogy az itthoni átlag 20-25 évesnek szülői segítség nélkül nagyon ritkán jön ez mind össze. Ez nem leszólás akart lenni, csupán nagyon sokan vannak/vagyunk, akiknek ezek szintén nem sikerültek még ennyi idősen.

Szerintem is elég lenne egy pszichológus is, de még az sem biztos, hogy kell.

Valamint, szerintem most koncentrálj a szakmádra, és közben képezd magad, ha úgy érzed belefér, mondjuk nyelvtanulással. Közben pedig kereshetsz állásokat, hátha szembejön egy neked való.

Ami pedig a párkapcsolatot illeti, ne keseredj el. Az ismeretségi körömben vannak jó páran, akiknek szintén nem volt még párkapcsolata, köztük én is amúgy, pedig mind 20+ -osak vagyunk. Majd lesz, ha eljön az ideje :)

Bármilyen klisé, tényleg mindenkinek megvan a saját problémája, még ha nem is látszódik rajtuk. Csak azért, mert kifelé egy tökéletes világot/képet mutatnak, nem feltétlenül jelenti, hogy az a valós.

Tudom, hogy könnyű mondani, de van belőle kiút, és remélem, hogy hamar megtalálod.

Én 25 vagyok és most kezdek majd dolgozni minimálbérért. 🤷‍♀️

Jó volt tanulni, meg kitűnő tanulónak lenni, a s*ggem kitörölhetem vele. Egyetemmel is próbálkoztam, de nem tudtam úgy választani hogy megtaláljam a helyem, háromszori próbára se, úgyhogy hagytam.

Az univerzális válasz amit kapok: "még előtted az élet"

Oké, és mit kezdjek vele?

Mindenesetre a mostani helyzetembe belenyugodtam, albiban vagyok, eldöcögök ezzel a munkával, egyenlőre nincsenek terveim, csak elvagyok mint a nagyi befőttje a polcon.

Ámen.

24 evesen nekem is eletem legmelyebb evei voltak.igy 23-27 evesen en is csak ezt lattam hogy mindenkienk jobb,en celtalan vagyok,semmihez nem ertek,minden rossz.Nincs penz nincs lakas nincs auto,kulsom se barbi baba hogy eltartson valami foszer.akkoriban szingli is voltam mar vagy 4-5eve.

Aztan 27 elejen mikor elkezdtem dolgozni egy cegnel kezdetben nagyon gagyi berert,majd megismerkedtem baratommal stb elvegeztem kinok kozott az ehyetemet vegre kicsit egyenesebb lett az eletem. Azota mestert kezdtem el fizum valamennyit nott.Stabil kapcsolatom van ,talan a munka is stabil. Mar nem ugy latom xy ismerost akinek van 1-2-3gyereke 26-30evesen hogy de jo nekik.

Mar latok perspektivat ,mar latom hogy van feny az algut vegen hogy nem vagyok akkora szar mint hittem 24evesen.En is ongyilkso is akartam lenni,mert nekem sem valami jo a csaladihatter se.

Ja es egy eve pszichologushoz is jarok az is sehitett,bar azert annyira sokat nem.De hidd el ez is valami.

Szoval kezdj el valamit tanulni,erdekeljen,tanulj,esetleg ingyen vagy penezert jarj pszichologushoz mindenkepp!!es hidd el jobb lesz jovore minden.