24 évesen úgy érzem, hogy egy darab sz@r vagyok. Sokan voltatok így ebben a korban?
Ahogy látom, az ismerőseim, volt osztálytársaim mind haladnak az életben előre.
Mindenki dolgozik, lakása, autója van, párkapcsolatban él, vagy már gyereke is van, stb.
Én meg egy életképtelen szardarabnak érzem magam, mert nem tartok sehol...
Nappali okj szakmára járok, amit nagyon szeretek, de egyáltalán nem biztos, hogy sikerül elhelyezkednem benne.
Régebben nagyon elcsesztem, mert elvégeztem egy szakmát ráépüléssel, de annyira megutáltam az egészet, hogy egy teljesen más irányban elkezdtem másim szakmát tanulni.
(Ebbe az egészbe az alkoholista apám rángatott bele, aki nem él velünk szerencsére, de végülis az én hibm, hiszen én csináltam végig feleslegesen ezt az egészet)
És most itt vagyok 24 évesen barmilyen munkatapasztalat nélkül.
Pénzügyileg természetesen teljesen nullán vagyok.
Párkapcsolatom még nem volt, elég gáz, de még szűz is vagyok.
Mindenki aki ismer egy jókedvű, vidám srácnak gondol, szerintem fogalmuk sincs róla, hogy közben meg tele vagyok gátlásokkal, szorongással és nagyon sok depresszív gondolattal.
Sokszor gondolkoztam öngyilkosságon is, főleg kicsit régebben.
Nem szoktam panaszkodni, de most megint rámtört nagyon ez az érzés, mert sikerült egy régi osztálytárssal beszélni.
Neki szépen halad az élete minden tekintetben, amikor meg engem kérdez, hogy mi a helyzet,ott helyben elsüllyedek.
Tudom sokan mondják, hogy másokkal ne hasonlítsd magad össze, de az ismerőseim közül szinte MINDENKI halad ebben e tetves életben, én meg...
25 évesen még nagyon fiatal vagy, rengeteg idő van előtted. Viszont ahhoz, hogy később vidd is valamire, el kell kezdened csinálni valamit. Keress munkát! Mindegy milyet. Próbáld ki magad valamiben, ami szembe jön. A munkahelyen megismersz új embereket, kialakulnak barátságok, amik révén találhatsz párt is. Menj és csinálj dolgokat, azoktól fog történni valami az életedben. Ha csak otthon ülsz és semmit nem csinálsz, abból semmi sem lesz és csak panaszkodhatsz tovább, hogy nem viszed semmire.
Ne félj attól, hogy a dolgok nem sikerülnek. Senkinek semmi sem sikerül elsőre. Az, hogy másoknak sikerül összehozni dolgokat azt mutatja, hogy lehetséges. Ha csinálod, neked is menni fog. Neked eddig azért nem ment, mert nem csináltad egyáltalán, vagy ha csináltad, akkor sem eleget. Az ember úgy tanul meg mindent, hogy csinálja, kudarcot vall, újra próbálja.
Nézd meg, hogy egy csecsemő mennyit botladozik, mire megtanul járni. Zavartatja magát miatta, hogy ügyetlen, botladozik? Dehogy! Szerencsére olyan fiatalon még nem tanul meg ilyen butaságokat, hogy "én erre nem vagyok képes". Azt látja, hogy körülötte mindenki tud járni, mindenkinek természetes, hogy tudnak járni, mindenki számára természetes, hogy ő is fog tudni járni, ezért nem adja fel, addig küzd és próbálkozik, amíg sikerrel nem jár.
Ugyanez igaz minden másra is. Bármit meg lehet tanulni, bármibe bele lehet jönni. Nem feltétlenül fogsz gyorsabban úszni, futni, magasabbra ugrani az olimpikonoknál. De minél többet edzed magad, annál közelebb fogsz kerülni az ő teljesítményükhöz. A saját mostani képességeidhez képest eszméletlenül sokat tudsz fejleszteni, ha megfelelően fejleszted magad. Kisebb az esélye, de egyáltalán nem kizárt az sem, hogy akár még túl is tehetsz rajtuk. Ha viszont meg sem próbálod, akkor biztosan nem fog sikerülni. Ha még 25 évig nem kezdesz el dolgozni a fejlődésen, akkor még 25 évig nem fogsz fejlődni. Még az sem feltétlenül lesz késő elkezdeni, de minél előbb kezded fejleszteni magad, annál hamarabb fognak jönni a változások.
Kezdd a fejlődést egy pszichológussal, hogy a gondolkodásodat, énképedet rendbe tegye. Hogy meg tudd különböztet, hogy amikor valamit elrontasz, akkor az a dolog sikerült rosszul, nem te vagy alkalmatlan. Hogy a kudarcok miatt ne feladd a próbálkozást, hanem azt kezdd el megkeresni, hogyan tudod elérni, hogy sikerüljön!
Az pedig nem segít rajtad, hogy azt keresed, hányan vannak még hozzád hasonlóan ezzel (sokan). Az segít rajtad, ha azt keresed, te hogyan tudsz javítani a helyzeteden.
Ne olyanokkal vedd körül magad, akik hozzád hasonlóan csalódottak, kiábrándultak és feladták. Velük sikeresen tudjátok sajnálni magatokat és megerősíthetitek egymást benne, hogy nem is érdemes próbálkozni, de ez nem fogja megoldani a problémákat. Az ilyen embereket inkább kerüld, mert ez mérgező és ártalmas számodra. Lehet, hogy megnyugtat, mert ismerős érzés, de nem segít.
Olyanokkal vedd inkább körül, akik inspirálnak és támogatnak a változtatásban, segítenek megkeresni a megoldásokat a problémáidra. Akik kimozdítanak a tétlenségből, változásra, küzdelemre késztetnek. Lehet, hogy ez nem olyan kényelmes, lehet, hogy rosszabb érzés. Viszont sokkal hasznosabb számodra!
Azt mondják, a környezetedben levő öt ember átlaga vagy. Nagyon alaposan válogasd meg, hogy kik azok, akikkel körülveszed magad, mert ha nálad rosszabb, kiábrándultabb, sikertelenebb emberekkel veszed magad körül, akkor lehúznak, rossz példát mutatnak, lebeszélnek, akadályozni fognak. Ha viszont jobb, eredményesebb, sikeresebb emberekkel veszed körül magad, akkor segíteni, inspirálni, felfelé húzni fognak, motiválnak, jó példát mutatnak, hasznos szokásokat erősítenek meg benned és ezek révén fejlődni fogsz.
Seneca azt mondta: "Nem választhatjuk meg, hogy kik a szüleink, de megválaszthatjuk, hogy kiknek a gyereke akarunk lenni." - vagyis rajtunk áll, hogy milyen példaképeket választunk és kiktől akarunk tanulni. Keress olyan példaképeket, tanítómestereket, akiktől olyat tanulhatsz, ami segítség számodra.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!