Rosszul döntöttem, amikor lakást vásároltam?

Megpróbálom rövidre fogni. Családi házban nőttem fel, hatalmas kerttel, majd a 20-as éveim elején a barátnőmmel albérletbe vonultunk, később össze is házasodtunk. Felvetődött a saját ingatlan ötlete, de csak munkából legfeljebb egy önerőre valót tudtunk volna kigazdálkodni, közben rohamosan nőttek az ingatlanárak és az albérlet is egyre kényelmetlenebbé vált, így úgy döntöttünk, hogy az albérletre valót hitelbe is törleszthetnénk. Az akkori piaci- és anyagi helyzetünk két alternatívára szűkült:

- veszünk egy kádár-kockát vagy egy parasztházat amire még minimum 10, de inkább 15 millió forintot költeni kell, így ez 25 és 30 millió között állt volna meg az előzetes számításaim szerint; erre nagyon durva hitelt kellett volna felvennünk

- a feleségem panelban nőtt fel, neki ez természetesebb volt, így jött az ötlet, hogy vegyünk lakást, ezt 17 millióból "megúsztuk", na persze voltak átalakítások, szóval 20 millióban ez sem állt meg

És azóta is nyomja a vállam a megbánás. Nem érzem itt jól magam, szűk, hiányzik a kert, egy garázs, fészer, túl zárt nekem ez az egész. Eleve "magamnak való" típus vagyok és már az feszélyez, hogy állandóan emberekbe botlok, és nincs egy szabad perc amikor elcsendesedne minden. A gondolat is rémiszt, hogy felneveljek itt egy gyereket.

Ambivalens érzések ezek, mert tényleg nem volt túl sok lehetőségünk. A CSOK nekem nem volt opció, nem vagyok hajlandó aláírni semmit, hisz már a covid és a háború előtt is bizonytalannak éreztem a jövőt, nem hogy most.

Nem tudom, mitévő lehetnék, de ez így nem jó. A lakást most 30 millióért eltudnám adni, de akkor megint adódik a kérdés, hogy mit vegyek ennyiből. Tanácstalan vagyok, nem tudom, hogy dönthettem volna másképp? Nektek hogy sikerült?