Szerintetek a pénz boldogít? 💵💲💰

Ezt ma már mérik. De csak pongyolán tudom, hogy egy darabig összefügg, aztán a további gazdagodás már nem jár további boldogsággal. Egyébként Hermann Daly izgalmasat ír, ami ezt is érinti:

"minden mikrotevékenység az optimális méretét vagy nagyságrendjét keresi – azt a pontot, ahol a növekvő határköltség egyenlő a csökkenő határhaszonnal. [...] ezt a "mikor kell abbahagyni"-szabálynak nevezik.

Ha azonban áttérünk a makroökonómiára, többé nem hallunk sem optimális nagyságrendről, sem határköltségekről és -hasznokról [...] A gazdasági mennyiségek közül egyedül a bruttó nemzeti termékről feltételezik, hogy örökké nőni fog. Valójában természetesen költségek is keletkeznek a GNP növekedésével, még ha rendszerint nem is mérik őket. Költségekkel jár az életet támogató ökológiai szolgáltatások kimerítése, szennyezése és pusztítása, a szabadidő feláldozása, a munka bizonyos fajtáinak hasznot nem hozó mivolta, a közösség szétzilálása a tőke mobilitása érdekében, más fajok élőhelyének megszállása és a jövő generációk örökségéből egy jelentős rész eltékozlása. [...]

A jövedelem csökkenő határhasznosságának törvénye kimondja, hogy először a legsürgetőbb szükségleteinket elégítjük ki, és utána a jövedelem minden további egységét egyre kevésbé sürgető szükségleteink kielégítésére fordítjuk. Így a növekedés határhasznossága csökken. A növekvő határköltség törvénye hasonlóképpen kimondja, hogy először a legtermelékenyebb és a leginkább hozzáférhető termelési tényezőt használjuk fel – a legtermékenyebb földet, a legkoncentráltabb és a legkönnyebben hozzáférhető ásványkincseket, a legjobban képzett munkásokat –, és csak akkor vesszük igénybe a a kevésbé termelékeny tényezőket, ha a növekedés ezt szükségesés teszi. Következésképpen a határköltségek a növekedéssel együtt nőnek. Amikor az emelkedő határköltségek egyenlők a csökkenő határhaszonnal, akkor a GNP optimális szintjén vagyunk és a további növekedés gazdaságtalan lenne: jobban növelné a költségeket, mint a hasznokat. [...]

Két alapvető jóléti forrásunk van: az ember alkotta tőkéből, valamint a természeti tőkéből származó szolgáltatások. A gazdasági növekedéskor a természeti tőkét mesterséges tőkévé alakítják. A növekvő mesterséges tőke több szolgáltatást nyújt, a csökkenő természeti tőke kevesebbet. Ráadásul, ahogy a gazdaság növekedése folytatódik, a gazdasági szolgáltatások növekedése lassul. [...] Ahogy a gazdaság mind jobban beavatkozik az ökoszisztémába, néhány természeti szolgáltatásról le kell mondanunk. Mint racionális lények feltehetően úgy fogjuk rangsorolni a beavatkozásainkat, hogy elsőként a legkevésbé fontos természeti szolgáltatást adjuk fel. Ez a legjobb eset, a cél. A valóságban azonban ezt elhibázzuk, mert nem értjük igazán jól, hogyan működik az ökoszisztéma, és csak mostanában kezdünk a szűkösségére gondolni. De ennek a racionális rangsorolásnak a következménye a növekvő határköltség egy változata: a gazdasági terjeszkedés minden további egysége érdekében egyre fontosabb ökológiai szolgáltatásokról kell lemondanunk. [...] A másik magyarázatlehetőség a növekedés költségeinek teljes elhanyagolására paradigmákban rejlő eltérés: a gazdaságot nem az ökoszisztéma alrendszerének tekintik, hanem éppen fordítva: az ökoszisztémát a gazdaság alrendszerének. A természet pusztán a gazdaság kitermelő és hulladéklerakó szektora. Még ha e szolgáltatások köre szűkül is, a növekedés örökké folytatódhat, mivel a technológia lehetővé teszi számunkra, hogy a természeti tőkét mesterséges tőkével helyettesítve "túlnőjünk" a természeten, követve a piaci árak parancsát – ha és amennyiben a természeti tőke árai emelkednek. [...] A növekedés egyetlen korlátja a technológia, és itt, feltehetően, nincsen határ a technológia előtt, tehát nincsen határa a gazdasági növekedésnek sem. Ennélfogva a gazdaságtalan növekedés tényleges fogalma értelmetlen ebben a paradigmában."

Herman E. Daly: A gazdaságtalan növekedés elmélete, gyakorlata, története és kapcsolata a globalizációval In: Pataki: Takács-Sánta: Természet és gazdaság

A másik téma az anyagiasság. Ennek kóros változatáról Tim Kasser írt.

Önmagában nem feltétlenül, de a boldogságra sokkal nagyobb esélyed van pénzzel, mint pénz nélkül.

Na meg a legtöbb dolog ami az egészséget rombolja és nem drog az pont a pénz körül forog.

Nekem elég jó az életem leszámítva a pénzügyi dolgokat, ha ez meglenne, hát na...

De akinek mindenhogy szar, annak a pénz önmagában nem lesz elég.

„Egy társadalom, illetve csoport dönthet úgy, hogy nem gazdasági – azaz társadalmi, esztétikai, erkölcsi vagy politikai – okokból ragaszkodik valamilyen tevékenységhez vagy értékhez, de ez semmi módon nem változtat a dolog gazdaságtalan jellegén. Más szóval, a közgazdaságtan ítélete rendkívül töredékes ítélet. Az összes szempont közül, amelyet a való életben tekintetbe kell venni és össze kell vetni, mielőtt még döntést hozhatnánk egy kérdésben, a közgazdaságtan egyetlenegyet ragad ki – vajon egy vállalkozás hoz-e pénzbeli hasznot azoknak, akik belefognak, vagy sem?

Figyeljünk fel e szavakra: »azoknak, akik belefognak«. Nagy tévedés például azt feltételezni, hogy a közgazdaságtan módszerét rendesen annak meghatározására használnák, vajon a társadalom egy csoportjának tevékenysége hoz-e hasznot a társadalom egésze számára.”

Ernst F. Schumacher: A kicsi szép.

„Senki sem vonja kétségbe, hogy a nyerészkedési vágy, a gyilkos versengés, a munkás kizsákmányolása, a vásárló megtévesztése, az ifjúság megrontása, lénytársaink kínzása, az élővilág elpusztítása rettenetesen rossz dolgok, és hogy aki így cselekszik, az bűnt követ el. Mint ahogy abban is egyetért a vélekedők többsége, hogy ezek azok a tulajdonságok, amelyek a piaci versenygazdaság számára lehetővé teszik a korlátlan növekedés fenntartását; s hogy ez a növekedés az általános jólét, a társadalmi béke és a szabadság egyedüli lehetséges forrása. Tehát a jó cél érdekében, ahogyan azt Keynes professzor, a jóléti közgazdaságtan apostola vallotta, »még egy ideig« rosszat kell cselekednünk. Az ökológiai katasztrófa ennek a veszedelmes nézetnek a következménye. Mert ilyen feneketlen kárt – az emberiségnek, az élővilágnak – ilyen hosszú ideig és ilyen tömeges méretekben csak tiszta lelkiismeretű emberek tudnak okozni, abban a hiszemben, hogy »végső soron« jót tesznek, amikor ártanak.”

Lányi András: Ha tudják, miért nem teszik? In. Az ember fáj a földnek

"A pénz társadalmi tőke erodálásában betöltött szerepének második bizonyítéka a klinikai pszichológiából ered. Idegrendszeri képalkotási tanulmányok kimutatták, hogy a hagyományos pénznek már a puszta jelenléte is megváltoztatja a társas viselkedést. A kapzsiság és más negatív érzelmek, például a félelem, a harag, az intolerancia, a bűnbakkeresés és a pánik mind fokozottabbá válnak, valahányszor a pénz jelen van. Még az agy racionális döntések meghozatalára vonatkozó teljesítőképessége is mérhetően csökken.

Az idegtudomány felfedezései szerint ezek a folyamatok két egymással ellentétben álló agyterülettel függnek össze. Az egyik az ingerekre reagáló és azonnali jutalomra törekvő impulzív kör; a másik a prefrontális kéreg, mely a viselkedést igyekszik racionalizálni, szabályozni és előre érezni. Minden addiktív rendellenesség esetén ez az impulzív kör túlzottan tevékeny, és kimutatták, hogy ugyanez igaz a konvencionális pénzt tartalmazó pénzügyi ösztönzőknél is. A hagyományos pénzzel kapcsolatban fellépő aktivitás még erősebb is, mint amely a szex vagy bűnözés esetén fordul elő." [...]

"Ebben a vizsgálatban a résztvevőket véletlenszerűen két csoportra osztották, majd felkérték őket ugyanazon kérdőívek megválaszolására. A vizsgálat során az egyik csoportot a pénz vizuális szimbólumaival vették körbe (pl. dollárról készült művészeti alkotás a falon), míg a másik csoportot semleges szimbólumokkal (pl. kagylók képei).

A semleges díszítés környezetében tevékenykedő csoporttal összehasonlítva a pénz szimbólumaival körbevett csoport résztvevői lényegesen nagyobb mértékben játszottak és dolgoztak egyedül, valamint nagyobb fizikai távolságot tartottak maguk és a szomszédjaik között. Emellett tétováztak másoktól segítséget kérni, és hajlamosak voltak a segítségkérésre úgy reagálni, mintha érzéketlenek lennének másokkal szemben. Ezenkívül az egyéni szabadságot és az egyéni célok hajszolását preferálták az együttműködéssel szemben. […]

Ez lehet az első komoly „természettudományos” bizonyíték arra, hogy a konvencionális pénz egy tudat alatti programozó eszközként működik, hátrányosan befolyásolva az emberi viselkedést. Amint azt a IV. fejezetben kifejtettük, gyakran az „emberi természetet” hibáztatták, mintha az volna a pénzügyi esztelenség és a válságok mozgatórugója. Most már egy kikötéssel csatlakozhatunk ehhez a gondolathoz. Ezeket a problémákat a „banki adósságpénz monopóliuma által programozott emberi természet” váltja ki. […] A nem banki adósság útján létrehozott csereeszközök használata más magatartásformákhoz vezet."

Lietaer: Pénz és fenntarthatóság 114-115. o.

„»Mindig megrekednek ott, hogy a nyomor tüneteit – például az éhínséget és a betegséget – kezelik élelmiszerprogramokkal, illetve kórházakkal, de egyszer sem teszik fel a kézenfekvő kérdést: miért él egy kevés ember bőségben erőfeszítés nélkül, amíg más milliárdok, akik keményen dolgoznak, szélsőséges nélkülözésben szenvednek?« Végül a következő egyszerű mondattal összegezte véleményét: »Ha úgy javítasz meg egy hibát, hogy közben nincs semmi elképzelésed az okáról, elkerülhetetlenül csak a tüneteket kezeled.« […] Egy rossz elmélet hamis megoldásokhoz vezethet, amelyek felnagyítják a problémát. A helytelen elmélet arra vezethet teljes társadalmakat, hogy akár a végsőkig ragaszkodjanak az önpusztító viselkedéshez.”

David C. Korten: Gyilkos vagy humánus gazdaság

„Még azok a közgazdászok is, akik elvileg törődnek a fenntarthatósággal, ritkán vannak tisztában azzal, hogy pénzrendszerünk szisztematikusan ösztönöz olyan fenntarthatatlan viselkedési mintákat, amelyek végül az emberiség túlélését is veszélybe sodorhatják ezen a bolygón. […] A pénzügyi rendszer átalakítása nélkül küzdeni a fenntarthatóságért egy kudarcra ítélt, naiv elképzelés.”

Bernard Lietaer [et al.]: Pénz és fenntarthatóság: a hiányzó láncszem