Ki hogyan gyűjtött bátorságot, hogy kilépjen a komfortzónájából és azt csinálja, amit igazán akar?

19 évesen jött a felismerés, hogy jaaa végre nem kell anyáéknak könyörögni hogy elvigyenek, megtehetem hogy elmegyke megnézni a tengert amit sose láttam (még csak nem is a pénz miatt). Sokan dagonyázunk a gyerekkorban tanult tehetetlenségben fel nem ismerve hogy basszus felnőtt vagyok mostmár nem kell szülői engedély...

Ez egy első lépés volt, aztán persze jött a többi, fejembevettem hogy izland szép hely, 2 hónap múltva a repjegyet kiköhögtük magunkból, aztán ott stoppoltunk...

Az a helyzet hogy pl ilyen dolgokban amúgy mi a legrosszabb ami történhet? Annyira rettegünk a semmin...valójában az életveszély az egyetlen amin tényleg rettegnünk kéne, minden más meg megoldható...szal most nincs szállásod? de a világ minden netes elérhetősége ott van a zsebedben? Vagy csak kimész a utcára és ott lesz egy hoteltábla, vagy megkérdezel valakit, segítséget kérsz...nem lehet nagyot zuhanni...

Akkor egyidősek vagyunk :D ez 10 éve volt

Most a vállalkozásba ugrottam bele egyszerre a coviddal...para volt, és néha le is apadt a számla, de azért ami kellet tmindig meglett és mostmár egyre stabilabbak vagyunk hogy alábbhagyott a covid-ra adott reakció. Kicsit azért itt löktek, volt főnököm elküldött, bár nagoyn szomorúan, de mondta hogy nekem több is menne és nem akar itt megkötni, igaza volt...csak nehezen szakadtam el onnan