Mihez kezdtél 18 éves korod után? Hogyan alakult az életed 18 éves korodtól napjainkig?

19 evesen érettségiztem, utána orvosi egyetemre mentem. Azt elvégeztem. Majd rezidensképzés következett. Most 32 éves háziorvos vagyok egy megyei jogú városban, de több munkahelyem is van. Havi kb. nettó másfél milliót keresek. És ennyi az élet. Egy nagy rakás híg fos. A fiatalságom ráment az egyetemre, normális párkapcsolatom soha nem volt, mert világ életemben gátlásos voltam, a mai világban pedig ha nem vagy határozott alfahím a nők emberszámba sem vesznek...

Dolgozom csak tudnám minek... Semmi értelme az egésznek. A betegek hozzáállása is iszonyatosan követelőző és agresszív. Ma olyan háziorvosnak lenni mint pultosnak egy kocsmában. Beteg rendel aztán ha nem teljesítem a rendelést, mert indokolatlan vagy egyenesen káros jelent is fel. Lehet hogy fel kellene írnom magamnak egy doboz digoxint némi tramadollal és betolni az egészet. Elegem van.

Kitanultam egy szakmát amiben azon kívül hogy tanuló voltam, nem dolgoztam egy percet sem. Össze vissza csapódtam, munkanélküliség meg mukahelyek között. Elvégeztem még egy képzést munkaügyiben, amihez szintén semmi érzékem vagy motivációm. Hogy mire vágytam akkor? Arra hogy majd pár év múlva tele leszek lóvéval, drága autó, modern pécó, siker és csillogás. Hogy elértem-e ezeket, nem mondanám. :D

Most mik a céljaim, mondjuk úgy durván 5 éven belül esetleg eljutni oda, hogy önálló életet tudjak élni, venni egy saját ingatlant. Persze majd kiderül abból lesz-e valami.

18 évesen nem sok fogalmam volt a világról, csak ilyen habos-babos álomképeket akartam kergetni. Ilyen beteges álmodozó voltam. Most már jobban két lábbal a földön járok. A saját képességeimhez és lehetőségeimhez próbálom igazítani az elvárásaimat is. Jövő héten kezdek az új munkahelyemen, egyszerű betanított munka.

Mindent összesítve, szerintem sokkal boldogabb vagyok általánosságba, mint régen. Persze biztos tök jó lehet vagyonosnak lenni, meg annyi pénzzel rendelkezni, hogy soha életedbe ne kelljen aggódni semmiért, biztos könnyű úgy fú de boldognak lenni. Na de úgy hogy ezek a körülmények nem adottak, és még is meg tudod élni a saját személyes boldogságod. Hát az mekkora királyság már.

28 vagyok jelenleg.

3: 2-es vagyok. Nekem mindig nagyon erős komplexusaim voltak azért mert képzetlen vagyok, nincs alap műveltségem. Megvolt bennem a szándék és a képesség is hogy vigyem valamire, de brutális dolgok történtek akkor amikor tanulhattam volna. Végül estin szakácsnak tanultam, de teljesen más munkakörben dolgozom. Sajnálom ha elégedetlen vagy a munkáddal, ezt a részt értem. Azt viszont hogy nem találsz nőt nem igazán. Nem tudom elképzelni hogy egy sikeres orvos után ne kapkodnának a nők. Még nekem is összejött párszor pedig nem nézek ki valami jól és a traumáimon kívül nem tudok sokat felmutatni. Idáig egy panel lakást tudtam összehozni.

Szerintem ha csak annyit tennél hogy Badoon egy köpenyes profilképet kiraksz, már tarolnál a nőknél.

Elvégeztem 3 szakot (akart a fene ennyit, de nem bánom), rájöttem, hogy nem kellett volna elsőre sem félnem a mérnöki pályától, megházasodtam, örököltem egy nagyobb összeget, amiből lakást tudtam venni, 20 éves korom óta intenzíven sportolok és később elkezdtem másban is tudatosabb lenni. Találtam egy klassz állást 2-3 éve és itt tartok jelenleg...

Másak voltak a céljaim, de jobban örülök annak, amit helyettük elértem. Kevés dolgot néztem ki magamból anno, ahhoz képest többet értem el. Illetve 18 évesen úgy érzem, nem tudtam, mi a jó nekem. Ma már örülök, hogy nem kaptam meg azokat a dolgokat, amire akkoriban vágytam.

18 évesen szétesett voltam, lelkileg, testileg, nem néztem ki jól, nem éreztem jól magam, nem volt sok önbizalmam sem. Most összeszedettebb és egészségesebb vagyok, 27 évesen kicsit más a helyzet már az anyagiak és a kötöttségek tekintetében is (szabadabbnak érzem magam).

Jelenleg két(három) nagyobb célom van. Szeretnék egy nagyobb lakást venni, illetve szeretnék visszamenni az egyetemre kutatni (doktorizni) és tanítani. Valószínűleg ez lesz a sorrend is, mert anyagilag földhöz fog vágni, hogy 4 éven keresztül a jelenlegi bérem negyedét kapom majd ösztöndíjnak. Abból úgy nemigen lesz nagyobb lakás. :'D

Orvosira mentem, idén végzek. Egyelőre a célom a diploma, aztán egy munkahely a lakóhelyemhez közel, utána a diákhitelem visszafizetése. Távolabbi célok talán egy PhD és kutatói pálya, és/vagy magánegészségügyben (is) való elhelyezkedés úgy, hogy ne kelljen minden nap bejárni. Ha ez összejön, akkor vállalnék majd gyereket is talán.

18 évesen örültem, hogy végre nem kell többé gimibe járnom, nagykorú lettem és elköltözhettem koliba az egyetem miatt. Most, 24 évesen már baromira elfáradtam az állandó hajtásban, csak egy-két hét pihenésre vágyok, aztán persze csinálom tovább a dolgom.